Mint gyerek a Vidámság kapuiban
Úgy nézem életem játszóterét,lehet szinpad,
ahol felléptem szászor,lehetne hasonlat de bármihez is hasonlitanám,
lenne ezerszavam megmondanám:terem,verem ,szívem,lelkem benne....
"Játszóházam".
Másnak rideg,fagyos kietlen az utcák ,a fények
Nekem élet a kisfényben a kis álom, kisutcákban nagy vágyam,
Nekem csend amiben ha végigmegyek macskakövek vihognak bájosan.
Neked fura emberek városa,nekem a szabadság határozata.
Kirakatok sorozata,gyerek szemek futkosó hada.
Neked ugyanaz a köd,ugynaz a hajnalharmat.
Nekem burkoló felhő amiben szivesen elveszek,
amiben a beszippantott illatt a hajnalhasadást fakaszt.
Most csak azt tudom ha lelkemben kihunyank ezek a fények,
Ha minden emlék fájó semmiség lesz eszembejut a mondat:
"Ha elhagyod életed játszóterét kivész belőled a játékszeretete!"
Ha eljönnének új játékok játszóterei,más életem más termei,
Azt már tudom ez a szinpad nem kopik le, rápitem életem,
S ha majd őszülő fejjel nézem a világot s ha unokákkal körbe véve
csendes éjjel ,csendest álmodom...
Ó te város,Ó ti emberek arcotok,fényetek,utcáitok soha nem felejthetem.
Thursday, November 27, 2008
Monday, November 10, 2008
November.
A fák már rég elhagyták levelik,s
folyton az suttogja a szél,hogy fagybavágy.
A természet nem mondta be az unalmast mégha annak is tűnik,
levetkőzött.
Levetkőzte tarkaságát s átadta aljzatának a színt,
Valami vastagabb öltözékre áhit,
Hideg,puha fehér bundára nagy és kristályos hóruhára.
November...hidegre vágysz, gazfickónak neveznélek,de szép vagy.
Elhullatott levelekközt jársz s várod a bundás Decembert.
Csendes kisfalukba ólálkodva ,meleg kisházak tornáncain ott hagyod nyomod.
De ha eljön December beboritja fakult szineid,letelepedik a tornáncokon s ünneplő fehérbe öltöztet mindent itt.
Erre vágyom magányomban,Hóillatú kisutcákra, jeges ablakok holdfényére,
a frisshótaposó zajára.
Bár szívembe maradna a lágyan hulló fehérség csodája,
A takaróé ami tisztaságot borit a mocskos Világra.
Bár jutna eszembe,hogy egykoron ott az a vér is ezt a célt szolgálta,
Befedni a bűneink szennyes világát,
Felfrissülést adni ,takaróval befedni bűneink fáiról lehullt rozsdaleveleit.
Bár maradna meg bennem a Decemberi vágy fehérnek maradni,fehérbeborulni s hagyni hátra a világ mocskos porát!
folyton az suttogja a szél,hogy fagybavágy.
A természet nem mondta be az unalmast mégha annak is tűnik,
levetkőzött.
Levetkőzte tarkaságát s átadta aljzatának a színt,
Valami vastagabb öltözékre áhit,
Hideg,puha fehér bundára nagy és kristályos hóruhára.
November...hidegre vágysz, gazfickónak neveznélek,de szép vagy.
Elhullatott levelekközt jársz s várod a bundás Decembert.
Csendes kisfalukba ólálkodva ,meleg kisházak tornáncain ott hagyod nyomod.
De ha eljön December beboritja fakult szineid,letelepedik a tornáncokon s ünneplő fehérbe öltöztet mindent itt.
Erre vágyom magányomban,Hóillatú kisutcákra, jeges ablakok holdfényére,
a frisshótaposó zajára.
Bár szívembe maradna a lágyan hulló fehérség csodája,
A takaróé ami tisztaságot borit a mocskos Világra.
Bár jutna eszembe,hogy egykoron ott az a vér is ezt a célt szolgálta,
Befedni a bűneink szennyes világát,
Felfrissülést adni ,takaróval befedni bűneink fáiról lehullt rozsdaleveleit.
Bár maradna meg bennem a Decemberi vágy fehérnek maradni,fehérbeborulni s hagyni hátra a világ mocskos porát!
Tuesday, October 28, 2008
Amit nem szoktam:)
Kissé fura dolog(még nekem is:P),hogy írjak valami mást is versen kívűl..
Nem szeretek magamról írogatni,mesélgetni,de most az egyszer megteszem!
Gondolkodtam s talán a szavaim ,gondolataim önthetném versbe is,
csakhogy nem mindig fejez ki többet mint én!
Az utóbbi időben sok panaszom volt magamról,magamért
Nem tudok sokszor megbékélni magammal azzal aki vagyok.
Na és akkor ,és ilyenkor jönnek azok ,azok az emlékeztető emberek akiket az Isten
adott nekem.
Van családom + még egy,hogy sokkal boldogabb legyek
Kaptam mosolygó arcokat,szeretetet amit nem mindig érdemlek.
Van fájdalmam is ami egy arc...,de ez az arc lassan eltűnt,nem éppen nyomtalanul,mert még itt van előttem néha.
Olyan embereket ismertem meg közben akik nekem rejtély,és amit élvezek felkutatni..
Csigaházból kicsalógatós lenni,megfejteni azt ami még másnak is kihívás.
Az életem nem unalmas,és ha a barátaim most távol is vannak ,és nem oszthatok meg velük mindent ami velem történik azt tudom,hogy itt van a helyem,itt vannak életem legfontosabb emberei akik mérföldkövek voltak/s vannak az életembe.
Mindig van ahova meneküljek ,mindig van egy vár az én Istenem az egyetlen a vőlegényem aki ha visszajön örömmel rohanhatok karjaiba.
Addig is itt kell élnem veletek!Remélem jó barát,kitartó és hűséges leszek!
Nem szeretek magamról írogatni,mesélgetni,de most az egyszer megteszem!
Gondolkodtam s talán a szavaim ,gondolataim önthetném versbe is,
csakhogy nem mindig fejez ki többet mint én!
Az utóbbi időben sok panaszom volt magamról,magamért
Nem tudok sokszor megbékélni magammal azzal aki vagyok.
Na és akkor ,és ilyenkor jönnek azok ,azok az emlékeztető emberek akiket az Isten
adott nekem.
Van családom + még egy,hogy sokkal boldogabb legyek
Kaptam mosolygó arcokat,szeretetet amit nem mindig érdemlek.
Van fájdalmam is ami egy arc...,de ez az arc lassan eltűnt,nem éppen nyomtalanul,mert még itt van előttem néha.
Olyan embereket ismertem meg közben akik nekem rejtély,és amit élvezek felkutatni..
Csigaházból kicsalógatós lenni,megfejteni azt ami még másnak is kihívás.
Az életem nem unalmas,és ha a barátaim most távol is vannak ,és nem oszthatok meg velük mindent ami velem történik azt tudom,hogy itt van a helyem,itt vannak életem legfontosabb emberei akik mérföldkövek voltak/s vannak az életembe.
Mindig van ahova meneküljek ,mindig van egy vár az én Istenem az egyetlen a vőlegényem aki ha visszajön örömmel rohanhatok karjaiba.
Addig is itt kell élnem veletek!Remélem jó barát,kitartó és hűséges leszek!
Monday, October 27, 2008
Csak úgy!
CSak írjak ,csak úgy...
Tegyek valamit nem csak igy,Úgy!
Érezzek nem csak ezt ,hanem csak úgy.
Feledjek mindent csak igy,hogy majd ha felteszik a kérdést ,
legyen a válasz: csak Úgy
Szeressek nem csak úgy hanem Csak!
Keressek nem hasztalan nem csak úgy!
NE legyen csak,ne legyen most ,ne legyen később,
Legyen úgy!
Ha kifogytam a szavakból s nem kell már úgy,
Ha éreztem szabadságot,ha magamhoz öleltem a világot,
Ha éreztelek közel,ha voltam gyerek a gyerekben,
Ha a célom nem csak úgy volt ,hanem csak Az
Ha lettem nem csak úgy és nem csak Az ,ha szerettem nem csak úgy ,
Akkor lehet,hogy megtettem volna mindent ,ha nem elég..
lehet,hogy harcoltam volna ha túl kemény ,lehet néznék elszántan,s nem tévednék ha kérdés nélkül választ vártam!
Tegyek valamit nem csak igy,Úgy!
Érezzek nem csak ezt ,hanem csak úgy.
Feledjek mindent csak igy,hogy majd ha felteszik a kérdést ,
legyen a válasz: csak Úgy
Szeressek nem csak úgy hanem Csak!
Keressek nem hasztalan nem csak úgy!
NE legyen csak,ne legyen most ,ne legyen később,
Legyen úgy!
Ha kifogytam a szavakból s nem kell már úgy,
Ha éreztem szabadságot,ha magamhoz öleltem a világot,
Ha éreztelek közel,ha voltam gyerek a gyerekben,
Ha a célom nem csak úgy volt ,hanem csak Az
Ha lettem nem csak úgy és nem csak Az ,ha szerettem nem csak úgy ,
Akkor lehet,hogy megtettem volna mindent ,ha nem elég..
lehet,hogy harcoltam volna ha túl kemény ,lehet néznék elszántan,s nem tévednék ha kérdés nélkül választ vártam!
Sunday, August 3, 2008
Null pont
Úgy jártam mint az autó amit üressbe tettek..
Nem látok, nem akarok,
NEm mozdulok ,csak helyben futok..
Ott az a kézifék...,valahogy mindig behúzom
(vagy behúzzák nekem)
Közelít a nullpont
Amikor nem tudok,nem tudom csak, egy nagy és kerek nullának érezni magam,
Futok de nem tudom mi elől,vagy talán ki elől.
NEm félek csak a félelem kéri,hogy menjek belé,
Én meg úgy rohanok neki mintha valami mentsvár lenne.
Vigaszt nem nyújt csak azt sugallja maradok a ponton ami a semmivel egyenlő,
A nulladik.
A nulladik: amikor már kimerültem magam körül forogni,
Vagy azon rágódni ,hogy mi miért nem
A válasz itt van sejtelmesen hatolt belém,de nem titokban
"Neked más és másmilyen ,ha kezed arcodon végighúzod, s nedves lesz..
Ne bántson ,hogy más az ami neked bohókásan reménylett,
Ne akard,hogy úgy légy boldog,hogy más boldogtalan közben"
Egyet ne felejts el szól Mestered:
"Amit alkottam az szép mint te is ,
A fény nem csak játszik, melegit is...és mikor a napsugár az arcodhoz ér jusson eszedbe:
Ez mind azért ,mert szeretlek ,mert a próba és az út nem mindig az az út amit te látsz
DE a fény az alagút végén ott vár,és ÉN is.
Nem látok, nem akarok,
NEm mozdulok ,csak helyben futok..
Ott az a kézifék...,valahogy mindig behúzom
(vagy behúzzák nekem)
Közelít a nullpont
Amikor nem tudok,nem tudom csak, egy nagy és kerek nullának érezni magam,
Futok de nem tudom mi elől,vagy talán ki elől.
NEm félek csak a félelem kéri,hogy menjek belé,
Én meg úgy rohanok neki mintha valami mentsvár lenne.
Vigaszt nem nyújt csak azt sugallja maradok a ponton ami a semmivel egyenlő,
A nulladik.
A nulladik: amikor már kimerültem magam körül forogni,
Vagy azon rágódni ,hogy mi miért nem
A válasz itt van sejtelmesen hatolt belém,de nem titokban
"Neked más és másmilyen ,ha kezed arcodon végighúzod, s nedves lesz..
Ne bántson ,hogy más az ami neked bohókásan reménylett,
Ne akard,hogy úgy légy boldog,hogy más boldogtalan közben"
Egyet ne felejts el szól Mestered:
"Amit alkottam az szép mint te is ,
A fény nem csak játszik, melegit is...és mikor a napsugár az arcodhoz ér jusson eszedbe:
Ez mind azért ,mert szeretlek ,mert a próba és az út nem mindig az az út amit te látsz
DE a fény az alagút végén ott vár,és ÉN is.
Sunday, June 22, 2008
Hagytam elmenni....
Van úgy ,hogy ragaszkodsz,ragasztassz magadhoz :
Embert,falat,
Azt hiszed ez marad nem döntheti le senki a falat,
Néha téves a tudat , a gondolat,de beleszokok s kimondom a bűvös szavat:
Menj.
Az út nem lesz az amin én járok ,a hang ,a mosly nem ugyanaz,
de mikor látom szárnyalni s elszállni a magányt valami kárpótol.
Lejárt!
Kapni más mosolyt ,szavakat amikben érzed fontos ,hogy ott légy
Fontos ,hogy megtégy amit tudsz.
Bohókás hangulatú fiatalságot mély és valami magasabbra vágyó szemet.
Törekvő és másvilágot vágyó kezeket,lábat.
Nem panaszkodom!
Része lettem egy bohókás világnak amibe most szokom.
Igyekszem megfelelni a kérdésnek ,
Igyekszem a mély tekintetre ,és kérdő szóra mély tekintettel válaszolni.
Bebarangolni a világot ahogy ők látják s valahol az apró szikrában felmutatni,
s megmutatni nekik,hogy hol a Király s az érdemes ,és az a világ ami nekem már nem barangolás
Hanem maga az Élet!
Embert,falat,
Azt hiszed ez marad nem döntheti le senki a falat,
Néha téves a tudat , a gondolat,de beleszokok s kimondom a bűvös szavat:
Menj.
Az út nem lesz az amin én járok ,a hang ,a mosly nem ugyanaz,
de mikor látom szárnyalni s elszállni a magányt valami kárpótol.
Lejárt!
Kapni más mosolyt ,szavakat amikben érzed fontos ,hogy ott légy
Fontos ,hogy megtégy amit tudsz.
Bohókás hangulatú fiatalságot mély és valami magasabbra vágyó szemet.
Törekvő és másvilágot vágyó kezeket,lábat.
Nem panaszkodom!
Része lettem egy bohókás világnak amibe most szokom.
Igyekszem megfelelni a kérdésnek ,
Igyekszem a mély tekintetre ,és kérdő szóra mély tekintettel válaszolni.
Bebarangolni a világot ahogy ők látják s valahol az apró szikrában felmutatni,
s megmutatni nekik,hogy hol a Király s az érdemes ,és az a világ ami nekem már nem barangolás
Hanem maga az Élet!
Friday, May 23, 2008
Mond mit Ér??!!!!
Kicsiny porszem...
Magaságokat meghóditó embertömeg..
Sivatagokat átvészelt,de kiaszott nemzetek!
Magas falak,Híres Emberek.
Tehetetlen Beteg,kilátástalan droghegyek gettói.
Illúziókba kergetett ,tévejgő léptek.
Azt hitted mindez boldogság ,mámoritó valóság..???
NEm!!amiről úgy tudtad boldogságot ad,csak közelebb nyomott s bennebb a
halottba, de
Halhatatlan lelked kiált !!!:Vízet !!ami oltja a szomjat s nem szomjazom újra.
Mindhiába...
Nem kapja ,nem tudja hol a vigasz melyik kart kell nyújtani ,hogy jöjjön az igaz,
Felteszi a kérdést:
Mondd mit Ér???, ha megnyertem a díjjakat,ha Híres vagyok ,
Ha mások úgy látják minden rendbevan.
Mig itt bent nem lelem a vigaszt s csak száradok mint nyáron a tavak.
Mostmár tudom ,nem kell a világ zaja nem kell a boldogitó vize ami csak percig tart,
nem olt örök szomjat,de amit te adtál megmentette lelkem
s kiolthatatlan szomjam betöltötte, ez a víz folyik ,és a forrás nem apad .
Tested lett a tapasz vétkeimre s itt van már a boldogitó tudat nem leszek egyedűl
Itt van a vigasz a kar amit ha nyújtok választ ad ,ami bennem meghalt életre kelti
s visz oda ahol ő van a láthatatlan , de valós Világba!
Magaságokat meghóditó embertömeg..
Sivatagokat átvészelt,de kiaszott nemzetek!
Magas falak,Híres Emberek.
Tehetetlen Beteg,kilátástalan droghegyek gettói.
Illúziókba kergetett ,tévejgő léptek.
Azt hitted mindez boldogság ,mámoritó valóság..???
NEm!!amiről úgy tudtad boldogságot ad,csak közelebb nyomott s bennebb a
halottba, de
Halhatatlan lelked kiált !!!:Vízet !!ami oltja a szomjat s nem szomjazom újra.
Mindhiába...
Nem kapja ,nem tudja hol a vigasz melyik kart kell nyújtani ,hogy jöjjön az igaz,
Felteszi a kérdést:
Mondd mit Ér???, ha megnyertem a díjjakat,ha Híres vagyok ,
Ha mások úgy látják minden rendbevan.
Mig itt bent nem lelem a vigaszt s csak száradok mint nyáron a tavak.
Mostmár tudom ,nem kell a világ zaja nem kell a boldogitó vize ami csak percig tart,
nem olt örök szomjat,de amit te adtál megmentette lelkem
s kiolthatatlan szomjam betöltötte, ez a víz folyik ,és a forrás nem apad .
Tested lett a tapasz vétkeimre s itt van már a boldogitó tudat nem leszek egyedűl
Itt van a vigasz a kar amit ha nyújtok választ ad ,ami bennem meghalt életre kelti
s visz oda ahol ő van a láthatatlan , de valós Világba!
Sunday, May 4, 2008
évek bennem...
Akaratlanul követel...
Nem akartam,hogy legyél ,nem terveztem ,hogy vagy
Mégsem értem ,hogy mire az érdem....
Fontos lett a fontosban...
NEm kérdezem ,nem faggatom nem osztok s nem vetek...
Figyelek, hálás vagyok ,mert amim van,ami vagyok,
Ami lettem ,valami ,valaki forma s nem az üresbe valaki.
Az eltöltött évek az elbeszélt percek....
Utak amik nevetségesek ,de mégis igazak.
Emlékek amik kötnek valakit,valamit,valahova.
Lennék vagy nem lettem volna aki most, ha nem lettek volna a szavak,az utak
Ami másnak talán mérték az nekem lett az érték,
Útban,hosszban ,távban valóságban ,és múltban.
MEgmarad itt bent...nem feled az év bennem
NEm mutat mást mint mosolygást az arcomon ha gondolatba vetem ami volt,
A jelenem ha más is ,a perc,a valóság is...
Tudom nem volt sokminden hiába mégha akkor máshogy is láttam
Rám ragadt az ize, a félsze ,az öröme .
Köszönöm....
Isten te aki nagy vagy s engedted,hogy legyen bennem sokkal másabb a ma
Visszatekintve a múltra amit tőled kaptam ,
Az arcra a mosolyra,a barátra , a csendre,
Arra ,hogy mindez által lett fontos a fontos ,és lett pontos ami pontos.
S amit te egyszer elkezdessz be is fejezed ,nem tudom mikor minek lesz vége ,de tudom
A forma megvan te töltöd tele s csak annyit mondok Hála neked!,
Mert amit kaptam több mint amit valaha Adtam!
Nem akartam,hogy legyél ,nem terveztem ,hogy vagy
Mégsem értem ,hogy mire az érdem....
Fontos lett a fontosban...
NEm kérdezem ,nem faggatom nem osztok s nem vetek...
Figyelek, hálás vagyok ,mert amim van,ami vagyok,
Ami lettem ,valami ,valaki forma s nem az üresbe valaki.
Az eltöltött évek az elbeszélt percek....
Utak amik nevetségesek ,de mégis igazak.
Emlékek amik kötnek valakit,valamit,valahova.
Lennék vagy nem lettem volna aki most, ha nem lettek volna a szavak,az utak
Ami másnak talán mérték az nekem lett az érték,
Útban,hosszban ,távban valóságban ,és múltban.
MEgmarad itt bent...nem feled az év bennem
NEm mutat mást mint mosolygást az arcomon ha gondolatba vetem ami volt,
A jelenem ha más is ,a perc,a valóság is...
Tudom nem volt sokminden hiába mégha akkor máshogy is láttam
Rám ragadt az ize, a félsze ,az öröme .
Köszönöm....
Isten te aki nagy vagy s engedted,hogy legyen bennem sokkal másabb a ma
Visszatekintve a múltra amit tőled kaptam ,
Az arcra a mosolyra,a barátra , a csendre,
Arra ,hogy mindez által lett fontos a fontos ,és lett pontos ami pontos.
S amit te egyszer elkezdessz be is fejezed ,nem tudom mikor minek lesz vége ,de tudom
A forma megvan te töltöd tele s csak annyit mondok Hála neked!,
Mert amit kaptam több mint amit valaha Adtam!
Wednesday, April 2, 2008
Visszamenekűlt
Keserves semmiség itt bent,
homályom a látáshiányban ...
Verejték a csilapithatatlan fájdalomban,
Körbe-körbe keringő mókuskerekes hajtás,
Testtelen tett ez vagyok s nem értem mi mikor,
s meddig lett,mivé tett.
Kaptam esélyt,láttam a napot holdfény után..
Kaptam erőt kéretlenűl,beszéltem,s beszélek neked nem csak fecsegésűl,
Beszélek neked ,hogy szavamból szavad legyen a mérvadó...
Kutatlak,hogy az éhségem ami kifakaszt mindent ami bennem van,
feleszi a csontomat
Tenne határozotabbá tettre készebbé.
Visszamenekűlten állok most előtted ,
Bevallom életútam nem odamegy ahova akartam,
NEm nélküled,nem kietlen pusztaságon ,nem talpalattnyi zöldön...
VEled!!veled akarok menni, tenni amit kértél...követni s maradni a fénynél.,
Eltűnök benned, abban ami kimutat,
Ha nagy a baj, s az elromlott életútam felétől visszaviszel a helyesre,
S a megoldásban megmutatod magad!
Áldalak Érte!
homályom a látáshiányban ...
Verejték a csilapithatatlan fájdalomban,
Körbe-körbe keringő mókuskerekes hajtás,
Testtelen tett ez vagyok s nem értem mi mikor,
s meddig lett,mivé tett.
Kaptam esélyt,láttam a napot holdfény után..
Kaptam erőt kéretlenűl,beszéltem,s beszélek neked nem csak fecsegésűl,
Beszélek neked ,hogy szavamból szavad legyen a mérvadó...
Kutatlak,hogy az éhségem ami kifakaszt mindent ami bennem van,
feleszi a csontomat
Tenne határozotabbá tettre készebbé.
Visszamenekűlten állok most előtted ,
Bevallom életútam nem odamegy ahova akartam,
NEm nélküled,nem kietlen pusztaságon ,nem talpalattnyi zöldön...
VEled!!veled akarok menni, tenni amit kértél...követni s maradni a fénynél.,
Eltűnök benned, abban ami kimutat,
Ha nagy a baj, s az elromlott életútam felétől visszaviszel a helyesre,
S a megoldásban megmutatod magad!
Áldalak Érte!
Friday, March 28, 2008
Mosolyt csalt az ég...
Felébredtem aznap reggel ,
Kimentem a város sûrû rengetegébe....,
Nem vártam semmit,nem vártam csodát,
Nem vártam fura kényelmetlen csillogást,
a szemem alig volt félig nyitva ,csak egy kevés csodahit pislogott benn'..nem más,
mint az addigi napban , ami keresztûl sütött a hideg aszfalt maradékon.
Egyszercsak felfigyeltem valamire : vörösen csillogó kis fényre ami egyre inkább kitetszett
Elõszõr csak kóstolgattam vajon ha hozzáérek ráz-e vagy felel-e ha szólok?
Átverés???, az vagy tényleg valami ami változtat dolgokon s a rengeteget az aszfalton a hideget kicsit felhevíti...
A gondolat jó volt, ez a kis fényfolt adott valami reménylőt,
hogy vannak még csodák ,
születnek még csodák az aszfalthidegben,
születnek még barátságok apró szikrapattanásból,
Mostmár hiszek abba, hogy a piros-idegen nem rejt mindig félelmet ,
Takarhat apró szikrapattanást aminek a lángja tarthat egy életen át!
-ez a kis vöröses szivarvany itt a gelebembe te voltál....!
Kimentem a város sûrû rengetegébe....,
Nem vártam semmit,nem vártam csodát,
Nem vártam fura kényelmetlen csillogást,
a szemem alig volt félig nyitva ,csak egy kevés csodahit pislogott benn'..nem más,
mint az addigi napban , ami keresztûl sütött a hideg aszfalt maradékon.
Egyszercsak felfigyeltem valamire : vörösen csillogó kis fényre ami egyre inkább kitetszett
Elõszõr csak kóstolgattam vajon ha hozzáérek ráz-e vagy felel-e ha szólok?
Átverés???, az vagy tényleg valami ami változtat dolgokon s a rengeteget az aszfalton a hideget kicsit felhevíti...
A gondolat jó volt, ez a kis fényfolt adott valami reménylőt,
hogy vannak még csodák ,
születnek még csodák az aszfalthidegben,
születnek még barátságok apró szikrapattanásból,
Mostmár hiszek abba, hogy a piros-idegen nem rejt mindig félelmet ,
Takarhat apró szikrapattanást aminek a lángja tarthat egy életen át!
-ez a kis vöröses szivarvany itt a gelebembe te voltál....!
Friday, March 14, 2008
Te voltál.......
Kimondhatatlan csend...
Tenger homok milliárd...
Nem tudom ,de elmondanám ,
Minden amit itt a földön adtál ,amit lát,
Amit érez a világ , a nap , a változás a kialakult ''más''
Mind TE voltál...
A hegyek felett a fellegek..
A napban, a homályban, a ködben a látás,
A vakban az érzék s a tulvilág nekem mind,mind
Te voltál...
Nem csak voltál ,vagy is, nem csak álom valóság,
Nem csak ''is '', hanem csakis!
Az egyedüli aki volt , lesz, és marad is.
Tenger homok milliárd...
Nem tudom ,de elmondanám ,
Minden amit itt a földön adtál ,amit lát,
Amit érez a világ , a nap , a változás a kialakult ''más''
Mind TE voltál...
A hegyek felett a fellegek..
A napban, a homályban, a ködben a látás,
A vakban az érzék s a tulvilág nekem mind,mind
Te voltál...
Nem csak voltál ,vagy is, nem csak álom valóság,
Nem csak ''is '', hanem csakis!
Az egyedüli aki volt , lesz, és marad is.
Sunday, March 9, 2008
Csak egy percet adj..
Csak egy percet adj ,hogy megmondjam ki vagy,
Csak egy percet adj,hogy benned megtaláljam magam,
Csak egy percet adj,hogy tükrödben lássam a multam,
CSak egy percet adj,hogy az ismeretlent értsem,
Csak egy percet adj,hogy nagyságodban a kicsinységem menjen láthatatlanba.
CSak egy percet adj,hogy értsem a titkokat,
Csak egy percet adj,hogy belelássak a nagyságok mélységébe,
CSak egy percet adj,hogy lássam a meghóditatlan tenger feneket,
CSak egy percet adj,hogy tükrözzem a világnak,hogy te vagy magad,
Az akiben a "csak egy percet adj"értelmet kap.
Csak egy percet adj,hogy benned megtaláljam magam,
Csak egy percet adj,hogy tükrödben lássam a multam,
CSak egy percet adj,hogy az ismeretlent értsem,
Csak egy percet adj,hogy nagyságodban a kicsinységem menjen láthatatlanba.
CSak egy percet adj,hogy értsem a titkokat,
Csak egy percet adj,hogy belelássak a nagyságok mélységébe,
CSak egy percet adj,hogy lássam a meghóditatlan tenger feneket,
CSak egy percet adj,hogy tükrözzem a világnak,hogy te vagy magad,
Az akiben a "csak egy percet adj"értelmet kap.
Thursday, March 6, 2008
Acél lepke...
Acél lepke....
Elgondolkozom a fogalmon a valóságon ahol
nincs csak törékeny,ahol nincs ,
csak test ás vér ,ahol a lepke törékeny kis semmi,
s nem acél.
Szeretném ha valósággal elegyitett lepkeként szállnék,
Szárnyaim nem csak mulandó, egy percig röppenő,
A mélységet magaságnak hazudó semmiség.
Acél.
Bár lenne szárnyam erős acél ami birja a ránehezedő felhajtóerőt..
A világ erejét mi szembefúj s acélként megállna ,nem tünne le a
mélység semmiségébe ,ha röptem nem lenne egy pillanatig "csak valós"
Akkor ez az acél tartana s nem lenyomna ,
páncél lenne.
Védőburok mint csigának meszesház,de nem csak magamban,
Magamban tartanám ,egy vár acél szárnyak s nem egy gát
hozzád!
A magasba emelne habár nem egy könnyed,de megvédne a vadtól
S mi a mélységből felvont: acél szárny .......,
Acéllepke szárny!....
Elgondolkozom a fogalmon a valóságon ahol
nincs csak törékeny,ahol nincs ,
csak test ás vér ,ahol a lepke törékeny kis semmi,
s nem acél.
Szeretném ha valósággal elegyitett lepkeként szállnék,
Szárnyaim nem csak mulandó, egy percig röppenő,
A mélységet magaságnak hazudó semmiség.
Acél.
Bár lenne szárnyam erős acél ami birja a ránehezedő felhajtóerőt..
A világ erejét mi szembefúj s acélként megállna ,nem tünne le a
mélység semmiségébe ,ha röptem nem lenne egy pillanatig "csak valós"
Akkor ez az acél tartana s nem lenyomna ,
páncél lenne.
Védőburok mint csigának meszesház,de nem csak magamban,
Magamban tartanám ,egy vár acél szárnyak s nem egy gát
hozzád!
A magasba emelne habár nem egy könnyed,de megvédne a vadtól
S mi a mélységből felvont: acél szárny .......,
Acéllepke szárny!....
Sunday, February 24, 2008
Csak árnyék!
Csak árnyéka vagyok annak amit vársz...
Csak félsze vagyok a világnak s nem egy erős vár..,
Amire várnál s amit várna más!
Tennék ,csak a tett nem tenne engem,
Árnyék amit le nem küzdök,ami eltakar engem ,
S ami tettemben nem mutat mást csak az elmulást,
De ez nem az amit látsz,amit látnál ,ami kéne,
Ez valami más!
Gyengeség,
erőtlenségemben az erőd kéne
Adnád csak ez a fránya árnyék ami kár,
S ami eltakart már sokszor tőled s üvőltenék,hogy omoljon le a fal,
Tüjön el az árnyék,a félsz ,a vágy....
Mit tegyek??!!!,hogy ne a saját árnyékomban éljek,
hogy végre leomoljon a fal s tisztán állva mondanám:
Vége van az Árnynak,s a hűvös szelek már nem járnak,
Vége a nagy bánatnak!
Csak félsze vagyok a világnak s nem egy erős vár..,
Amire várnál s amit várna más!
Tennék ,csak a tett nem tenne engem,
Árnyék amit le nem küzdök,ami eltakar engem ,
S ami tettemben nem mutat mást csak az elmulást,
De ez nem az amit látsz,amit látnál ,ami kéne,
Ez valami más!
Gyengeség,
erőtlenségemben az erőd kéne
Adnád csak ez a fránya árnyék ami kár,
S ami eltakart már sokszor tőled s üvőltenék,hogy omoljon le a fal,
Tüjön el az árnyék,a félsz ,a vágy....
Mit tegyek??!!!,hogy ne a saját árnyékomban éljek,
hogy végre leomoljon a fal s tisztán állva mondanám:
Vége van az Árnynak,s a hűvös szelek már nem járnak,
Vége a nagy bánatnak!
Sunday, January 20, 2008
Kiáltanál...
Hangosan felsír a Föld...
Nem érzi és nem is tudhatja más
Szülőanyád!
Fájdalom....szüléshes hasonlitanád
S földünk ami már 6000 évtől poros
Kiált!!!!,s te is kiáltanál.
Ordit a végső szót mondaná már
GYere már vár a világ!!!
A szenvedő ezrek ,a börtönbe zárt hívek ,
Kik hitedet megtartják s kiáltanák:
Messiás!!!
Én is kiáltok s bűnömet megvallom
NEm vártalak szentűl
NEm adtam bele mást csak gyenge testem s
a semmi látomást,de ez most más...
Véremben lüktet a valóság a várt
Hogy itt vagy s a fülebe súgnád:
Vinnélek már!!!
Ha kész lennél , ha letennéd a terhet s vállalnád
Gyenge vagy ,de az erőm nagy s mihejt kiáltod:
Messiás !!ott vagyok s a lüktető véreden át
Szellemedbe megy át:
KÉSZ VAGYOK MOSTMÁR JÖHETSZ
VILÁGOT MEGVÁLTÓ MESSIÁS!
Nem érzi és nem is tudhatja más
Szülőanyád!
Fájdalom....szüléshes hasonlitanád
S földünk ami már 6000 évtől poros
Kiált!!!!,s te is kiáltanál.
Ordit a végső szót mondaná már
GYere már vár a világ!!!
A szenvedő ezrek ,a börtönbe zárt hívek ,
Kik hitedet megtartják s kiáltanák:
Messiás!!!
Én is kiáltok s bűnömet megvallom
NEm vártalak szentűl
NEm adtam bele mást csak gyenge testem s
a semmi látomást,de ez most más...
Véremben lüktet a valóság a várt
Hogy itt vagy s a fülebe súgnád:
Vinnélek már!!!
Ha kész lennél , ha letennéd a terhet s vállalnád
Gyenge vagy ,de az erőm nagy s mihejt kiáltod:
Messiás !!ott vagyok s a lüktető véreden át
Szellemedbe megy át:
KÉSZ VAGYOK MOSTMÁR JÖHETSZ
VILÁGOT MEGVÁLTÓ MESSIÁS!
Röviden-de hosszan...
"Az élet csodás ,de mindenben ott az elmulás,
a nap amire vár a föld s az akonyat ami ha eltűnik feljön az ujjabb nap,
a messzeség a netovább,
a mult s a valóság amit vár s kihézve jelzi,hogy itt vagy már
s mikor megjelensz az égen nem lesz más...
csak te és a térdet hajtó világ!"
a nap amire vár a föld s az akonyat ami ha eltűnik feljön az ujjabb nap,
a messzeség a netovább,
a mult s a valóság amit vár s kihézve jelzi,hogy itt vagy már
s mikor megjelensz az égen nem lesz más...
csak te és a térdet hajtó világ!"
Subscribe to:
Posts (Atom)
