Acél lepke...

Acél lepke....
Elgondolkozom a fogalmon a valóságon ahol
nincs csak törékeny,ahol nincs ,
csak test ás vér ,ahol a lepke törékeny kis semmi,
s nem acél.

Szeretném ha valósággal elegyitett lepkeként szállnék,
Szárnyaim nem csak mulandó, egy percig röppenő,
A mélységet magaságnak hazudó semmiség.
Acél.

Bár lenne szárnyam erős acél ami birja a ránehezedő felhajtóerőt..
A világ erejét mi szembefúj s acélként megállna ,nem tünne le a
mélység semmiségébe ,ha röptem nem lenne egy pillanatig "csak valós"

Akkor ez az acél tartana s nem lenyomna ,
páncél lenne.
Védőburok mint csigának meszesház,de nem csak magamban,
Magamban tartanám ,egy vár acél szárnyak s nem egy gát
hozzád!
A magasba emelne habár nem egy könnyed,de megvédne a vadtól
S mi a mélységből felvont: acél szárny .......,
Acéllepke szárny!....