Amikor ott jársz ahol lejátszodtál már éveket..
Amikor átjár a varázs amit nem éreztél már régen
Valahogy eszedbejut az az ember aki voltál..
Megpihenni egy kispadon ahonnan a szellő is másként érint.
A leszálló szürkületnek más értéket ad a kislámpák kigyulladó fénye.

Nem melegitett már régen ez a fény annyira itt bent mint most,
Nem okozott akkora örömet a gyerekzaj a biciklik és toporgok 1-2 évesek játéka.
Akkor jut eszembe kik voltunk,mivé lettünk e rövid kis idő alatt
Most érzem csak mit hagytam ki,vagy mivel vagyok kevesebb,(éppen több).

Annyi minden változott,átértékelődött.Rohanok,kifutok a világból..
Nem vagyok már gyerek aki mer lépést tenni előre és megélni azt ami másnak álom,
de amikor viszatérek oda ahol mertem gyerek lenni,mertem álmodni és lépéseket tenni,
belémhatol a tudat akkor voltam valaki,tudtam szeretni feltétlen,
Tudtam érezni nem fásan.
CSak annyit kérek hadd nőnék fel gyerekké aki hisz mégha nem is lát,
Bízik mégha körülötte mindenki bizalmatlan,
Szeretni amikor viszonzatlan Isteni szeretettel..,
Megállni mikor mindenki bukik,és merni megálmodni a lépést ami előre vihet!