- Játszóterem -

Mint gyerek a Vidámság kapuiban
Úgy nézem életem játszóterét,lehet szinpad,
ahol felléptem szászor,lehetne hasonlat de bármihez is hasonlitanám,
lenne ezerszavam megmondanám:terem,verem ,szívem,lelkem benne....
"Játszóházam".

Másnak rideg,fagyos kietlen az utcák ,a fények
Nekem élet a kisfényben a kis álom, kisutcákban nagy vágyam,
Nekem csend amiben ha végigmegyek macskakövek vihognak bájosan.
Neked fura emberek városa,nekem a szabadság határozata.
Kirakatok sorozata,gyerek szemek futkosó hada.
Neked ugyanaz a köd,ugynaz a hajnalharmat.
Nekem burkoló felhő amiben szivesen elveszek,
amiben a beszippantott illatt a hajnalhasadást fakaszt.

Most csak azt tudom ha lelkemben kihunyank ezek a fények,
Ha minden emlék fájó semmiség lesz eszembejut a mondat:
"Ha elhagyod életed játszóterét kivész belőled a játékszeretete!"

Ha eljönnének új játékok játszóterei,más életem más termei,
Azt már tudom ez a szinpad nem kopik le, rápitem életem,
S ha majd őszülő fejjel nézem a világot s ha unokákkal körbe véve
csendes éjjel ,csendest álmodom...
Ó te város,Ó ti emberek arcotok,fényetek,utcáitok soha nem felejthetem.

November.

A fák már rég elhagyták levelik,s
folyton az suttogja a szél,hogy fagybavágy.
A természet nem mondta be az unalmast mégha annak is tűnik,
levetkőzött.
Levetkőzte tarkaságát s átadta aljzatának a színt,
Valami vastagabb öltözékre áhit,
Hideg,puha fehér bundára nagy és kristályos hóruhára.

November...hidegre vágysz, gazfickónak neveznélek,de szép vagy.
Elhullatott levelekközt jársz s várod a bundás Decembert.
Csendes kisfalukba ólálkodva ,meleg kisházak tornáncain ott hagyod nyomod.
De ha eljön December beboritja fakult szineid,letelepedik a tornáncokon s ünneplő fehérbe öltöztet mindent itt.
Erre vágyom magányomban,Hóillatú kisutcákra, jeges ablakok holdfényére,
a frisshótaposó zajára.
Bár szívembe maradna a lágyan hulló fehérség csodája,
A takaróé ami tisztaságot borit a mocskos Világra.
Bár jutna eszembe,hogy egykoron ott az a vér is ezt a célt szolgálta,
Befedni a bűneink szennyes világát,
Felfrissülést adni ,takaróval befedni bűneink fáiról lehullt rozsdaleveleit.
Bár maradna meg bennem a Decemberi vágy fehérnek maradni,fehérbeborulni s hagyni hátra a világ mocskos porát!