Egy pár-nak akik a szívemhez közel állnak

Az Óceán kékje,s félsze,várása a messeszésgnek,
s egy képnek.Vége!!
Vége lesz egy télnek tűnő nyárnak,
s a jövő tavasz is más virágot bont a fáknak.

Akkor nem szőnek csak álmot,
Valóságot!, s együtt szővő álmot.

Távlatok,vagy tárlatok a múltból??,
Várjatok!!
Most fent mást sugal az Áldó:
Áldást!!!,s előtte én is imába szállok:
Add azt az áldó kezet rájuk s boldogságuk,
példaként tovaszálljon,
Én Várom!!!

Arcod az arcom

Széppé,kellemessé teszed a napot,a lapot amire rajzoltál..."
Mondja a felnőtt s látja,nézi a lapot amit a gyerek adott..
Gyerek!! ,kezek aprócskák,vagy nagyok,nagyocskák..
Mosoly,vagy mosolyok s isszák ha mondod ha magyarázod ,meséled a napot!

Arcok....csillogó szemek s nevek amit ha mondok arcodba mered,
s hallod, látod magad előtt az arcot aki nevet!
Szemek!Kékek,barnák zöldek s vegyes...,
de tudod mondd az valamit s nem kell szó,hogy mondjon,tenger,hogy vizet fakasszon,
csak nézés!

Arcod az arcom amit ha nézek talán megtalálom magamban a hiányom,
s várom,hogy teljes legyen a képed amit elterveztél s csak nézem.
Megtalálom ,mert megigérted!

A szél pengeti a húrokat!

Halk homály....nem kinzó csend,nem felő fájadalom
Szélcsend....!!!
Zene.........halk, lelket megnyugatató...csupasz szívemet melegbe öltöztető...
Mi ez a hang ,mi ez a zene?a Szél nesze...zenéje a multról,húrt penget...-
s tengő-lengő életem benne.

Nem mondom,hogy elfújta a szél,mert új dalt igér
Csendeset szépet....húrt pengető kéket...az ég aljára...
S ha majd a városok rengetegében ébrednék
nem felejtem az igéretet amit igért,hogy megpengeti a szél a húrt s dalomból új kikelet virúl
S majd ha magányomban leszek a dal felébred szárnyra kél a szelek szárnyára s a fülembe suttog:
A dalod szélpengette húr...s benne te magad vagy a húr!!

Nyári Induló

Feltörő emlékek.....napok,napod ami rám sötött,
szagok,illatok a tavasz utáni meleg nyárról,
hangok,örömhangok,a kavalkádból kimagasló arcok,

tagok ,testem tagjai a felmelegedő nyárra várva
nem emlékekből élve ,hanem nyitva tárva az újabb nyárra.
Virágra szálló méhek dalára ébredve lesve a tervet,a kezet ami tervez,s vezet.
Nézni az eget a zavartalan kéket s a tépett lelkem pihen-megpihen-benned!

Zöld ruhában fákat látok,mosolygó virágok,tavaszt elhagyó álmok
Nyárt sugalnak s újabb álmot!
Magas hegyek,meg nem hóditott halmok hagyják el a tavaszt,s várják a meghóditó nyarat!
Ezt várom s nem szövök álmot ,mert terved nélkül nem látok,csak sarat ,de te nyarat,nyarat akarsz,
s téli búból,ködből kiszállva nyarat látok s tervedet várom!

Kapás

"Kapás" volt..."kapás" van de nem is bármilyen...
kaptam...nem is kellett kérnem...
Nem kerestem,nem "eveztem"
"hálóm" megtelt s még most sincs telve..

Nem elpedve....s megterhelve,
de vártam a változót...s mindig másat.
Elégedetlenűl álltam...vártan.

De kapás volt...rájöttem,hogy kapásban élek,
folyton kapok...de hálát mikor mondok érte??
Évekért,emberekért ,olyankoért akik nélkül üresebb lennék..
barátot ,testvért..s még ha kell "bónuszba" is egy-kettőt mellé.
Szeretért, a kedves mosolyért,a szóért...

Tőle kaptam,elégedetlenségem már eltakarja,
s azt mondatja újra meg újra vedd azt amit adtam s ha kaptad
te is adjad.
Másnak a jót , a mosolygóst,Zsuzsából a szót,vagy az orditócsendet...
Mindegy,hogy melyiket,csak tedd meg!

S így ha hasznodra válok számomra megéri az egész "világot"!:)