a láthatatlan kapocs...

Lehet száz meg száz,lehet hosszú sáv,
Lehet magányomban a zárt,
Lehet teherhemnek a könnye'
Ott van a láthatatlan ami összetart ,a láthatatlan ami féken tart,
Kapocs !

Fogas kerék ,fogatomban.
Tekervényes az agyamban.
Olyan mint mikor gyerekként a jövőbe tekintek,
kockánként az álmaim foszlánya.
Amikor még azt mondogattam igy lesz ez mindig.
Amikor arról áhitoztam állna le az idő.
Amikor a borús ég is felhőtlen volt.
A tavasznak más volt az illata.
Tél van!


Reszkető ágakba elhozza még a tavasz a rügyet,
nem lesz örökké teles a táj ,nem lesz hangtalan az erdő mélye,
Szívembe sem lesz a múlt hasztalan,kihúzza még a hideget a simuló napfénye.
Kapcsolódom a kapocshoz ami egyben tartja a multam a jelennel,
Kapocs ami kell a jövőmre ,ami nem csak multak könnyeit idézi ,
ami nem csak mostani hiányzó részeim egyike.
Nincs még vége a filmnek a szalag megy tovább,
a szalag elején gyerekként megállitott pillanatok,
fellángolt ,perszelt anyagok középen
Most itt állok üressen várva a folytatásra!
A kocka el van "vetve"!

Ha fúj a szél...

Csak a dallamot hallom....
Szövege nekem éles jobban mint máskor.
Amig el nem indulunk,mig a láb a vízre lép.....
Amig szivemben a hitetlenség nagyobb,amig a lábamban az in belefagyott ,
lépésre nem kész.
Hallom ,és csak folyton hallom a dallamot ...megintcsak és mindig belém hatol:
"Ha fúj a szél, a hajó olyan felboritható,partot ér ez a jó mert a MEster hangja szól!"

Nem lesz csend a tengeren ,nem lesz szó a pusztában mig szavad nem hallom.
nem lesz zavartalan az álmom amig nem veled álmodom,nem lesz nagyobb a hitem mig
meg nem látom hatalmad ami magasabban ragyog mint az emberiségem.
Nem leszek erősebb mig erődet nem adod.
Ha a hullámok csapnak nagyon ,mig hajom olyan felboritható,mig nyelem a vizet untalan,
S mig érzem magam mint hasztalan ,akkor és ott vagy!akkor és ott hallom a szelid hangot ami bennem új fényt és vigasztalót hoz:
Partot ér ez a jó mert a Mester hangja szól!

"Amig el nem indulunk mig a láb a vízre lép ,még a legkisebb út is csak távoli cél.
Mig csak álmodozgatunk.közben tétova a kéz,addig látszik csak úgy,hogy az élet nehéz.
Addig érezzük azt ,hogy a hit nem elég

Ha fúj a szél ,a hajó olyan felboritható,partot ér ez a jó mert a MEster hangja szól!"

Mosoly..

"Mindig van valami ami felvidít:..
madárban a szárny,
a hajban a gőrbe,
a mosolyban a régi,
a kicsiben a nagy,
s benned az a kicsi ami nagy lett,
az a mosoly ami régen új...
az a gyerek aki felnőtett játszik...
és azok a kezek amik az aprót naggyá tették.."

Hideg-Meleg

Annyi minden ér egy év alatt..
Hideg-Meleg áramlata.
Mikor úgy érzem ez rendbe volt talán melegnek gondolom
a hideget is.
Ha könnyet fakaszt valami ,ha feladott álmamim csak elmulasztott kisfalatok az életemben,
Nem tudom eldönteni mi volt olyan amit hagynék még fejlődni és érni magamban.

Azok a csodás emberek akik nekem szinfolt ,
Akik a bezárt ajtómon melegséggel kopogtattak ,
akiket ha beengedtem ugyanolyan meleg lett mint amilyen kin volt
csak miattuk.
És amikor ezt nézem ,és nem azt amit kihagyatam,vagy elrontottan,mulasztottam porba.
Valahogy meleg lesz ,meleg lesz itt bent ,és meleg lesz a multam ,
Talán még a jövőm is.

NEm izgat már város zaja,nem csüggeszt a hideg fekete aszfalt.
NEm bosszant a vihogó gyerek aki a ruhám tépdesi,nem bosszant a jácc még.
Most amig még minden időhöz kötött elfogadom,hogy adsz és elveszel.
Legyen igy ebben az évben.
TE adj és te vegyél el.
LEgyek az aki enged aki odaad mindent ,hogy kapjon.

Arra jöttem rá nem kell vers ,hogy talánjon,nem kellenek emberek ,hogy maradjon
Nem kellenek félretett szánalmak jobb időre.
Az kell amim van ,amit magamba zártam
TE!
Az élet ,a barátok ,a testvérek és azok akik életem során életem részei lettek családok,a nem vérszerinti testvérek azok akiknek társaságában újra érzem hogy gazdagságom, nagy tereveim nem lennének ők vannak,TE vagy, és enyém az élet!