Hadd tegyem fel mint minden lapot ha már szétesett a paklim,
Hulljon szét, amibe kapaszkodtam az csak gyökérnélküli menedék.
Nyomj egy féket mielőtt azthinném kisíklott minden.
Kelj fel keletről küld a szeled északról hadd vigyen,hogy nyugodjak meg ott ahol a kérdésre megvan a válaszod.
Miért engeded,hogy játékszer legyen a gonosznak akit egyszer megragadtál?
Miért kell látnom a szenvedőt ha nem segithetek?
Ki hozhat vissza összetőrt lelkeket az Atyai házhoz ha nem TE?
Ki könyörülhet a megromlott éhtől küzdő kiszáradt talajon?
Hol az a mag ami el kellett volna haljon ,és teremjen?
Kérdezek ...TE felelj hadd értsem meg mikor látom meg ,hogy feltámadnak akik most szellemben elhunytak mikor hallják meg a hangod,hogy vársz!,
És ,hogy mikor emeljük eggyütt kezünk az ég fele?!
Tudom ,eljön az idő és akkor lesz teljes az igéret mert az Atya várja a fiakat itt a válasz a kapuban a kitárt karokban.
Én csak várom,benned!
