Visszatérsz..

Egymástutánkövetőhónapok.
Ne csodálkozz,hogy egybenírós vagyok,
Álmokat kergetős,kérdést feltevős!:
Még mindig miért?elavultak ,elcsendesültek,kihültek és értelmetlenné váltak.
Kérded,hogy mi?
Nézed,hogy ki??
Én meg csak írok.

Nem az a lényeg mi voltam s most miért teszem, csak az,hogy Visszatérsz.
Talán itt megtehetem ,talán nem érdekel,hogy nem olvasod,talán még az sem ha igen.
Egyet tudok ha székemre leülök s a halkhomályos csend hozzám szól nagy szavakat,
Én csak írom és ontom ki magamból,hogy folytatás-e ez??!még nem tudom ,
Kitárulkozás?bent nem tartom.
Gondolataimat bezártam s most kicsit nyitom ki a kapuit ,hogy kapjak én is a fényből,ha úgy akarod te is.
Szemsarokból kilesni a jót,kapni olyan feleletet amire nem számitassz lenni kicsit fény ahol az alagút mély.....
Visszatérsz(mondom magamnak)s teszem!
Sor sort követ én meg magamban tovább vetek ,vetek,hogy arassak,
Felállok,hogy elessek,elesek,hogy felálljak,
Vágyak,s vágyam az :felül maradni,kint maradni,tartani a lámpást őrködni..
Visszatérek,Vissszatérsz, nagy találkozás!Érted,értem TE Érted?!
Visszatérsz!

Most csak úgy címtelenül és Narrátorként..
Érdekes...és nem fogok verset formálni belőle mivel a vers kerekebb dolog annál mint amit én tudok róla.
Olvasod??,vagy csak te is olyan járókelő vagy mint néha én ezen a blogos világon...
Belelepozgatok a szó nem éppen szószórós értelmében ,de megnézegetem ki miként éli meg ,vagy örökíti meg (azzal a "sanda gyanúval"hátha el is olvassák)azt ami vele éppen esedékes megtörténni.
Egyik vidám ,egyik szomorkás,másikon tanulsz.
Vajon nekem mit jelentett ,vagy jelent neked aki olvasol mégha szúrópróbaszerűen is.?!
Vajon engedjük a folyamatot?!,s próbáljuk átélni a mások történetét?:"Egyszer volt hol nem volt Kárpáton innen és túl ,kerek erdőn,sima aszfalton vagy gödrös uton erről-arról."
Nem látom én értelmét már szép meséknek,hosszú oldalak oktatásának csak azt akarom átélni,meg megélni ami neked rossz,hogy melletted legyek ha kell.Elmondani,hogy mi nyom bennem súlyokat ,mi fakasztott sírásra vagy örömre,nem akarom körülírni,hogy találgatni kelljen.Nem akarok rózsaszín lány lenni a fekete világban ,se szűrke a szinesbe de ha te rózsaszín vagy elférek melletted mindenféle szinek felvonlusában csak tudjam,hogy fontos az ami fontos és amit kimondok,vagy kimondassz nem egy újsághoz hasonlított dolog hanem magad!

Írka -Fírka...

Mindig is szerettem ha csak úgy nekifogok és nem tudom mi a vége.
Van úgy,hogy megtervezem százszorszáz ,de úgysem lesz olyan amilyennek akarom.
Írka -fírka....
Mikor megmutatja a kisgyerek Anyunak,hogy :''Ne milyen szépet rajzoltam"!
Anya elmosolyodik...:))hihi,dehát ez egy írka-fírka.
Ó nem Anyu !Ez egy ház ez meg egy kert,ez meg Te vagy ez meg Én vagyok!:)
FAntázia.
Meglátja az egyszerűségében a fírkában a formákat.
Érdekes.
Talán rajtam is elmosolyodik a Teremtő,hogy milyen kis vonalakban milyen nagyokat látok
De vajon mit lát Ő vagy mit látok Én??
Sosem nevetett ki önkéntelen fírkáimon,
A mosolya is nem lekezelő inkább szerető,hogy: lányom,lányom ez nem épp az amit én gondolok róla,de örülök,hogy látod valahogy ha még nem is öltött formát.
A gyerek furcsán néz Anyura:"Még mindig nem látod??"
Anya forgatja hm,hm:" de,de látok valamit",és kezébe veszi a ceruzát és egyik vonalhoz húz egy másikat kiegészités képpen.
"Látod tényleg egy ház"A gyerek bólint:"Anya tényleg egy ház"(mintha nem lett volna jó a kiegészités nélkül is a ház ,de a gyerek örül,hogy ez igen Anya is látja már).
Igy vagyok én a Teremtőmmel.
Húztam egy vonat Ő meg húz mellé,vagy éppen "Át"ha kell és máris olyan amilyennek kell,hogy lássam.
"Ó igen már látom".
De szép is!; kis kert ,nagy ház,tájak ,falak ,karok ,kardok
Napok,Holdak,Reggelek ,Esték.
Kerekek,keretek vonalak ,de hagyom,hogy TE húzd tovább a vonalat,a "Vonalam".

Öröm az Ürömben.

Kétségkívűl érzések sorozatát inditja be bennem a létem...
Nevetségesen hangozhat a mondat érzések sorozata a létem mi más is lenne.
DE vajon mi az örömöm az ürömben?hm gondolkodom én is ,
hogy ne éppen olyat írjak ami talán nem felelne meg a valósnak.
Az Új.

Amikor ,és ahogyan a sok közhely tartja amikor bezáródik egy ajtó megnyilik egy ablak.
Valahogy nekem rémes eljátszogatni ezzel.
NEm akartam,nem akarok bezáródni látni ajtókat.Visszamászok én az ablakon is!
Mondom magamnak Naivan mintha nem tudnám,hogy az élet rendje ez: "Adsz és Elveszel!"
nem is ez a furcsaság hanem az ,hogy az utóbbi néhány évem erről szólt ,s ekörül a három szó körül forog.
Miért féltem úgy azt az ajtót??miért nézem,hogy meddig van még egy résnyi hely,vagy azon töprengni ,hogyan lehetne azt a rést megnanyobbítani reméleve azt,hogy nem csúkódik be mielőtt felkészülnék rá?!

Belekapaszkodni elmúlt idők emlékhullámaiba s ringatni magam bennük,
Vagy azt mondani szép volt vége van és én Élek!
Élek másként ,és más fejezetben, vagy nem a teleírt lapot nyálazni újra meg újra,
Merni forditani a hófehér lapra és azt tenni ami következik ami kell.

Tudom,hogy közel van a nap az ajtón a rés lassan árnyékként elhalad
Nem rohanok menteni a menthetőt feszegetni tovább az ajtót,vagy keresni az ablakot hol mászhatnék vissza.
Ki kell ,hogy mondani le kell ,hogy gyűrni magamban a falatot és hagyni csukódjon be az ajtó, nyíljanak az ablakok(de nem mászásra) észrevenni a napot ami felsüt a dömb mögül,
ami lágyan melengeti lelkem és arcom, a lüktető szélben szelid hangod:
Adok,Elveszek,ha öröm is az ürömben de ha átlátsz a falon s benézel az ablakon meglátod az újat ami el van készítve csak neked ,csak most ,s csak ha akarod!

Ki vagyok ÉN!

Sokszor csak tükörkép.
Megnézed a csodát,amire te azt mondod :"Elrontott a munkád."
NEm!
Valami olyan ami nem csak lehelet ami a porból kiragadott,
Szellem amit kapott és amivel képmás lett egy földöntúli,
Mintha látnám vizek felett lebegő lelked ami őrzött mindeneket,
Látom a ketté vált sötétet,
a Szót ami által megváltozott a "Nincsen".

Amikor felpezsdültek állatok zajától a mélységek és magaslatok,
TE!úgy láttad jónak lelked belénk adod,pedig nagy volt a csoda
hegyek,tavak ,állatok hosszú mezők beboritott szines takarója,
de TE ki mindezt megalkottad ,TE ,Te voltál az ki lehajolva mint lehelet fújtál a porba,
Csak úgy állt össze csontok,porcok alakzata.
Most ha visszanézem magam nem látok mást ,és nem láthatok mást mint magam,magad Téged
akinek elég volt a szavad a képmásod bennem a kezed műve lettem,

Nincs panaszom megvan a kérdésre válaszom:
Hogy Ki vagyok???az a csont,az a test az a szellem aki leheletedből kapott s belé szállt az élet,
s akinek nem keveset mint Egy szerelmes Fiat adott aki által láthatja a nagyot!
Ő jön s akkor és ott eltűnik minden bánatom ,Mikor porom újra visszaadom,
S ahogy felkapja azt a szél visszatér a helyre ahonnan vettél!

a láthatatlan kapocs...

Lehet száz meg száz,lehet hosszú sáv,
Lehet magányomban a zárt,
Lehet teherhemnek a könnye'
Ott van a láthatatlan ami összetart ,a láthatatlan ami féken tart,
Kapocs !

Fogas kerék ,fogatomban.
Tekervényes az agyamban.
Olyan mint mikor gyerekként a jövőbe tekintek,
kockánként az álmaim foszlánya.
Amikor még azt mondogattam igy lesz ez mindig.
Amikor arról áhitoztam állna le az idő.
Amikor a borús ég is felhőtlen volt.
A tavasznak más volt az illata.
Tél van!


Reszkető ágakba elhozza még a tavasz a rügyet,
nem lesz örökké teles a táj ,nem lesz hangtalan az erdő mélye,
Szívembe sem lesz a múlt hasztalan,kihúzza még a hideget a simuló napfénye.
Kapcsolódom a kapocshoz ami egyben tartja a multam a jelennel,
Kapocs ami kell a jövőmre ,ami nem csak multak könnyeit idézi ,
ami nem csak mostani hiányzó részeim egyike.
Nincs még vége a filmnek a szalag megy tovább,
a szalag elején gyerekként megállitott pillanatok,
fellángolt ,perszelt anyagok középen
Most itt állok üressen várva a folytatásra!
A kocka el van "vetve"!

Ha fúj a szél...

Csak a dallamot hallom....
Szövege nekem éles jobban mint máskor.
Amig el nem indulunk,mig a láb a vízre lép.....
Amig szivemben a hitetlenség nagyobb,amig a lábamban az in belefagyott ,
lépésre nem kész.
Hallom ,és csak folyton hallom a dallamot ...megintcsak és mindig belém hatol:
"Ha fúj a szél, a hajó olyan felboritható,partot ér ez a jó mert a MEster hangja szól!"

Nem lesz csend a tengeren ,nem lesz szó a pusztában mig szavad nem hallom.
nem lesz zavartalan az álmom amig nem veled álmodom,nem lesz nagyobb a hitem mig
meg nem látom hatalmad ami magasabban ragyog mint az emberiségem.
Nem leszek erősebb mig erődet nem adod.
Ha a hullámok csapnak nagyon ,mig hajom olyan felboritható,mig nyelem a vizet untalan,
S mig érzem magam mint hasztalan ,akkor és ott vagy!akkor és ott hallom a szelid hangot ami bennem új fényt és vigasztalót hoz:
Partot ér ez a jó mert a Mester hangja szól!

"Amig el nem indulunk mig a láb a vízre lép ,még a legkisebb út is csak távoli cél.
Mig csak álmodozgatunk.közben tétova a kéz,addig látszik csak úgy,hogy az élet nehéz.
Addig érezzük azt ,hogy a hit nem elég

Ha fúj a szél ,a hajó olyan felboritható,partot ér ez a jó mert a MEster hangja szól!"

Mosoly..

"Mindig van valami ami felvidít:..
madárban a szárny,
a hajban a gőrbe,
a mosolyban a régi,
a kicsiben a nagy,
s benned az a kicsi ami nagy lett,
az a mosoly ami régen új...
az a gyerek aki felnőtett játszik...
és azok a kezek amik az aprót naggyá tették.."

Hideg-Meleg

Annyi minden ér egy év alatt..
Hideg-Meleg áramlata.
Mikor úgy érzem ez rendbe volt talán melegnek gondolom
a hideget is.
Ha könnyet fakaszt valami ,ha feladott álmamim csak elmulasztott kisfalatok az életemben,
Nem tudom eldönteni mi volt olyan amit hagynék még fejlődni és érni magamban.

Azok a csodás emberek akik nekem szinfolt ,
Akik a bezárt ajtómon melegséggel kopogtattak ,
akiket ha beengedtem ugyanolyan meleg lett mint amilyen kin volt
csak miattuk.
És amikor ezt nézem ,és nem azt amit kihagyatam,vagy elrontottan,mulasztottam porba.
Valahogy meleg lesz ,meleg lesz itt bent ,és meleg lesz a multam ,
Talán még a jövőm is.

NEm izgat már város zaja,nem csüggeszt a hideg fekete aszfalt.
NEm bosszant a vihogó gyerek aki a ruhám tépdesi,nem bosszant a jácc még.
Most amig még minden időhöz kötött elfogadom,hogy adsz és elveszel.
Legyen igy ebben az évben.
TE adj és te vegyél el.
LEgyek az aki enged aki odaad mindent ,hogy kapjon.

Arra jöttem rá nem kell vers ,hogy talánjon,nem kellenek emberek ,hogy maradjon
Nem kellenek félretett szánalmak jobb időre.
Az kell amim van ,amit magamba zártam
TE!
Az élet ,a barátok ,a testvérek és azok akik életem során életem részei lettek családok,a nem vérszerinti testvérek azok akiknek társaságában újra érzem hogy gazdagságom, nagy tereveim nem lennének ők vannak,TE vagy, és enyém az élet!