Nem volt becsomagolva...

Kaptuk,nem csak én az egész föld ...
Az éjjel csendes volt csak itt ,ott pislákoltak a fények
S a csillagos égen egy csillag nagyon fénylett,
Nem csak fénylet,történelem lett.

Eljöttél....
Olyat tettél amit más nem tudott...
S a könny , a seb amit a tested kapott
Értem lett s ez a seb kimosta az én gennyedő életem.

Gyönyörű vagy nekem.
Ékesebb vagy minden kincsnél,
Az Ajándék amit benned leltem nem volt becsomagolva,
Mégis benne van az életem odatettem.
Kicsomagoltad s most a tied s benned vagyok én...
Te az én ajándokom...

Örökélő....
Te aki majd eljössz értem
Minden amit eddig nyertem ,minden amit eddig éltem
Akkor majd benned lesz teljes.
S ez a teljesség majd örökélővé tesz engem is...
Ott fent ..
Igen ott fent
testvérem ugye te isd az örökélő ajdánkával éled az életed?

Ringó vizek...

Kis hajóm tavon,tengeren
Veszettűl csapnak hullámok s kis hajóm "száguld velem".
Az élet mint kishajó száguld a sebességet nem tudom,
Nem is én váltom,de azt tudom az idő lejár
a hullám elcsitúl a tó kiszárad s hajom a tó vagy tenger mélyén megpihen
De nem mindegy miben.

Nem mindegy ,hogy csendben vitorlámba fogózva,vagy nyugtalan?
Nem mindegy a cél sem az,hogy meddig jutottam
NEm mindegy a hullám vagy a szélcsend...
Benned megpihenve...ez lenne a végzet!

Vihar ami kishajóm végigkiséri
Szinte folytogat s rémisztő képeket ad a végről...
Félelem ami körülvesz s az mutatja süllyedek s bár jönne a hal,
Minek gyomrában meglelném a csendet s a menekvést mint Jónás
Csak hallanám a hangot ami visszafordit s mutatja,hogy éppen hol vagyok.

Égbolt ha vihartól vagy csendtől zajos,te látod a hajóm
Egy életen át kiséred s aki még azon is felül van Ő küldi a szelet
S látja ,követi ,szemléli hajómat.
Kezében vagyok s csak nézek nagyot s csodálom...hajóm ki kell ,hogy állja a próbát
Ha vérrel is izzadom ki azt a napot....azt akarom , sőt pontosan tudom
Hajom a túloldalon köthet csak ki...
Nem tengerfenéken,nem a mélyben csak ott túl Révbe érve!!!!
Segits s vezed hajóm ,mert veled lesz jó a cél s veled lesz a vihar csendé
s szomorkás dalomból Örömdalom.

Logikátlan

Csak merengek ,s nézek magam elé...
Kérdezem s félek a választól....
Miért pont én???
Kiválasztottál s gyengeségem nagy,határtalan...,
De szereteted nagy s megmagyarázhatatlan
Logikátlan...

VÉtek ...fát,fára teszek rakom a bűnöm szekerét....
Kegyelem amit te adtál érdemleten...
S mégis teszed...,mert Szeretsz...
Nem értelek....

Meg akarod menteni az életem nem akarsz senyvedő ,
Kiégett lelket látni,Lelked adtad belém
Az utam legyen bármilyen nehéz...
S rád nézve lássam bár Logikátlan,te érted.
Szégyellem s sírnék, üvőltenék bűnöm felett
Szeretsz!s még mindig Logikátlan...
Ülök itt bent válaszra várva
Minek a drága vér amit megtaposnak hányan?!!
Én Uram nem akarom,s nem akarok élni a mának
Csak neked s ha kell Logikátlan!

Mintha fájdalom szólna...

Egy szép nyári napon az oldalam tüskét kapott....
Szúrta ,marta s még mindig itt a fájdalma ,nem lankad...
Napok amik ellenem szólnak,dalok ,
vagy arcok amiket ha látok,csak tüzelik
a kapott sebet s gennyedek...

Feltettem már a kérdést,hogy miért vagyok??
Vagy miért kapok sebet,miért van az ,hogy vérzek s mégsem engedek??
Csak emészt s tovább él bennem a fájdalom, a tövis,
Amit ha talán kihúznék meglenne a helye,de inkább a hege,
Gyógyulna...

De én csak táplálom a sebet s engedem,hogy szemem olyat lásson,
Ami kavar s nem felráz,kiráz a multból s nem táplálna sebet,
Csak gyógyulást.
Szavam elhagyott,még a mosoly sem kerülget,egyre csak itt lüktet bennem:
Tövis ,tövis...hagyj szabadulnom s begyógyulnom végre ,
s felejtenem szemet,arcot,hangot s azt mondanom:
Igen a tövis kint van Gyógyulok!

Egybeforrva

A télbemenő ősz fagyos leveleket kerget,
S a szellő, ami már nem fúj lágymelegen,
Mégis valami meleget sugall,
S olyan dalra fakad, amit csak a szív ért
nem is a mienk vagy a másé, csak ezé a pár-é.

Ez a szellő hirdeti, hogy nyár gyúlt két szívben,
S betöltötte az Isteni tervet
Egybeforrt!! Az, ami eddig külön volt,
Most együtt megy tovább boldogságban
Egymás oldalán.

Isten!!, aki teremtettél társat,
Te ki most áldó kezed kitártad
Arra kérlek, maradj e párral,
s minden, ami a menny áldása szálljon rája(juk).

Békességeddel maradj velük az úton,
amit meg kell tenni s kéz a kézben menni
feléd, aki vársz ott, te, aki adtad ezt a földi boldogságot.
Mikor már öreg kézzel egymás mellett álltok
emlékezzetek a napra, amit Isten adott, s a tudatra, hogy
ha egymásra néztek:
„Nincs hiányzó részem, mert veled egész vagyok!”

Kezem Kezedben

Eddig utam egyedül jártam,
Mindig tudtam: valahol létezik egy társam,
Egy másik fél, egy másik "Én",
Ami ha belém olvad egészt alkot,
S amit az Isten, teremtéstől tervbe adott
most valósággá válik veled az oldalamon.

Ha rád nézek, a csodát látom
S teremtőmnek hálát adok!
Téged nekem adott, s én ígérem,
Míg a szívem dobban ezt a szent köteléket,
amit ma fogadtam,
Megtartom!!

Köszönet!

Annyi csodát,annyi szépet éltem meg ,s értem meg..
Köszönet!!!
Nem elég a szavam,a tettem ,a létem,hogy hálám kifejezzem
Az a kis csepp ami a poharamból csordul,mert te csordultig tőltöd,
csak úgy öntöd a jót marok számra ezért is hála!,és csak hála...

Nem akarok oly szolga lenni ki tálemtumoddal nem tud bírni
földbeásva kuporgatni s félre tenni egy új világnak..
Nem ,nem !az kell a mának olyan fiaknak akik vágynak látni egy szolgát
aki használ,s tálemtumát amit neki adtál tovább,és tovább terjeszti s "erjeszti"
a kőből való szíveket!

..........

Megtőrten
Igéretedből éltem
Néztem,de nem reméltem
Derű helyett borut véltem
Esengve kérlek
Ne ród fel ez szolgád gyengesége
Énje ami a multba kéne vesszen
Rám rakott teher
Tarts mert tartásod nélkül elesek

Hogyha szívem elgyengülten
Állna
Látlak,s várlak
Adj magadból s a mának ,holnapnak napja bennem újra felragyog!

Csodálat!

Megtartót türelemért.
Szeretetért amit nem értek,csak érzek.
Vétettem s vétkem, csak sulyosbá tette éltem...
Nem néztem és nem vártam az örökkévalót csak mocskosan,mocsokban
hánykolódtam s vártam,hogy a sötétség mélysége
s félelme elnyeljen...tönkretegyen s ott hagyjon veszve a pokol fenekébe..

TE nem igy gondoltad,tervedben nem ez volt
anyaméhtől figyelve kiválasztott sorsal neked élve!!!
Nem céltévesztve bolyongva s bukva-kelve élni s vergődni.

SZikla ami ott vagy magsan te légy az ami rám esel se elrejtesz a szem elől.
CSoda!!!!
Ez a szó mi mentségemre van,
CSoda amit te tettél értem pokolfenékre jöttél
s megjártad az utat amit nekem kellene
Bocsáss meg!!!!
Bocsáss meg az életemért azért a mocsokért,a szennyért amit a neved dicsésége helyett hoztam fejedre..
Nem akarok élni ,nem igy...
Mocskomat és szennyemet neked kiteregetni és kérni,hogy te légy
aki törölsz és nem új kérelmeket benyujtva s holnap ugyanigy mocsokba szennybe hullva
Martalékaként a gonosznak.

Szakíts!!!!bennem láncot,kötelet
Szabadíts!!!!!
Szükésgem van rád erőd ami véd!!
Fájó szívem mély sebeit gyógyitsd s a vérben rejts el Mester!!
Nem akarom a szennyet szánd meg égő lelkem
csontjaim kiszáradtak s érted égve kiáltanak:
MENTS MEG MESTER!!!!

Egy színben szinesek

SZivárvány....nézd a színeit
Nem látod a csodát??,a mókát a színpompát???
Egyik vöröses másik már barna
talán itt ott még a zöld is utat kapna s átmenne narancsba.
Sárga!izgalmas ahogy a kék mellett ragyog s nem mondja :
Na nézd én sokkal szebb vagyok...!!
Pirul a piros mikor virít a lila mellett s nem enged a magáéból
fényt áttőrni egy másik mellett.
Őszbe menő rozsda nem fogja a mellette ülő furcsán világitó világosa.

Emberek ,furcsán világitó szinek....
Egymás mellett vagyunk s a napunk ugyanigy színben megy el...
Milyen jó,hogy színes vagyok egy ember másik szine...
S nem is lenne szép a világ egyszínben ,csak szinben.
Hazudsz amikor azt mondod szűrke ...
Nézz fel az égre !!a kékje olyan mélyen hasít,
hogy a nap amire azt mondtad szűrke
átvilágit téged egy másik színbe s ha nem is rózsaszínbe ,
de fűzöldbe a természetbe.
Óceán kékje ,nem is olyan mint az égnek napsütötte vöröskéke
Annyira nagy s szép ez a rend az emberek s a szinek a másságunk énje
Szeretem azt aki kitalálta s nem ment az egyenruhára az egyszinre az unalmasra...
Hála!!
A színért,az emberért ,a másért ,hogy egyszinben szinesen láthatom a másét
s abban a színben megtalálom magam s nem vegyitem nem kavarom tisztán marad
a magam szine vagyok s benne a másé s igy tavaszt bontunk,vagy ha télbe,nyárba vagyunk
a színünk pompa s végzetig megmarad nem vesz bele egy fekete lyukba.

A Horváthék fia

Egy Pesti paneldzsungel hetedik emeletén,
Lepusztult graffiti hazudja,hogy: csak te meg én
Fura volt anyának,hogy rendszeresen délig alszik,
És nem enged magához senkit akit szeretett addig.

Az első adagot mindig az a haver állta ,
A sunyi képű abban a sötétkék overálba,
Török gyerek megvágta magyar sem gyógyitja meg
Vécében találtak rá két napja volt már hideg.

Nincs a Horváthék fia, többé nem megy haza
már hiába várja anya
A hírt a bulvármédia egy napra felkapja ,
de a kukában másnap a lap.
Száll a horgászdamilon egy modellrepülő ,mit kissrácként épitett ő
A sztár ott lóg a falon ,és hideg szeméből a semmi most még ijesztőbb.

Amit anya félretett a hetvenőtt nettóból ,
ráköltötte,hogy úgy látszon kitőr a gettóból.
Vigyora kaján volt műanyag kajáktól,
Plázában álujdozott a saját hajától.

Aznap úgy éjjfél múlt el ,sőt talán már kettő,
Mikor két gyanús alak jött a szupermárkettől
Hellósztok-mondták az elosztók
Aztán átadták a csmagot magától a gonosztól....

Nincs a Horváthék fia,többé nem megy haza már hiába várja anya.

A halál völgyén túl...

Kaptam 5 napot....
Csodálni a teremetőt aki jó kedvéből jót adott..
"Alakot"nem kéteset- magához "képeset"képmásot.
Embert ,egy klassz tesót, "testrészt"a javából
Krisztusit a magvából...

Csodáltam és élveztem a jót, a teremtőt az "adót"
aki 5 napra de adott nem vonta meg a jót
kaptam egy tesót+ egy jót a kosárba csak férjen az áldása az áldónak.

Álmodtam ???!....de rájöttem ,a hideg valóságra ébredtem
s a hangra ami remegve mondta :túl a halál völgyén,
más mezsgyében jár már ...
Nem akartam hinni ,tudni,hogy már nincsen,
pedig átlépett egy helyre ahol többé fájdalom nincsen.
Mégis a tudat mint tomboló orkán a télbe mutat ,a völgyre
a halál völgybe ahova annyi szeretett ember tőrt be....

S szelid hangod mint mindig újra csak bennem tőr fel átkot
keserűséget ,gátat ,nem áltat nem várat csak egyet mond nekem,
neked ,a mának...
OTT VÁRNAk ...
a halál völgyén túl ahol vége a mának
a végtelenben ahol nincs már bánat ott várnak...
Mostmár tudom ...
Ő nem állt meg féluton
ott van teremtőjénél s ő nem rágódik a multon..
Zengi a bárány énekét és vár oda engem is meg téged is...

Bezárt ajtók....

Sötét...mély,fiatalon ráncolt arcok,az élettől,a próbától.
Bezárt ajtók!!
hangok amik szólnak...otthon,Anyám..NEM!!
Árvák .....várnák,s remélnék a mának az álmát,vágyát
egy családnak ,egy háznak, egy barátnak......

Harag!magába folytó,nyomott alak,ami maradt s kiséri
az árván maradt gyerekarcot felnőttig,
Falak,ablakok,bezárt ajtók!

Miért pont velem,miért pont én??kérdezi s mérgezi
a tisztán maradt részeit,de nincs felelet csak:
Falak,ablakok,bezárt ajtók!

Innen -odaküldve s űzve egy tovatűnő másik tájra,
más házba, "új otthonba"....."új családba",
és fájva , a múlton "rágva".

De te tudod!,látod a zárt ajtót,ablakot.
Szereteted éles fényként ragyog s mondod:
Kinyitok minden ablakot,régi mocskot elmosva
hagyom száritani,melegiteni a napot.

Nem vagy Árva!Én itt vagyok!
Atyád vagyok, s ha anyád el is hagyott én nem hagyom ,
és nem is hagyok hiányt a jóból, s a vérből ami másnak is jutott
most hófehérre mosok s Királyi gyermekként nyitott ablakot,
NYITOTT AJTÓT ADOK!!

Egy pár-nak akik a szívemhez közel állnak

Az Óceán kékje,s félsze,várása a messeszésgnek,
s egy képnek.Vége!!
Vége lesz egy télnek tűnő nyárnak,
s a jövő tavasz is más virágot bont a fáknak.

Akkor nem szőnek csak álmot,
Valóságot!, s együtt szővő álmot.

Távlatok,vagy tárlatok a múltból??,
Várjatok!!
Most fent mást sugal az Áldó:
Áldást!!!,s előtte én is imába szállok:
Add azt az áldó kezet rájuk s boldogságuk,
példaként tovaszálljon,
Én Várom!!!

Arcod az arcom

Széppé,kellemessé teszed a napot,a lapot amire rajzoltál..."
Mondja a felnőtt s látja,nézi a lapot amit a gyerek adott..
Gyerek!! ,kezek aprócskák,vagy nagyok,nagyocskák..
Mosoly,vagy mosolyok s isszák ha mondod ha magyarázod ,meséled a napot!

Arcok....csillogó szemek s nevek amit ha mondok arcodba mered,
s hallod, látod magad előtt az arcot aki nevet!
Szemek!Kékek,barnák zöldek s vegyes...,
de tudod mondd az valamit s nem kell szó,hogy mondjon,tenger,hogy vizet fakasszon,
csak nézés!

Arcod az arcom amit ha nézek talán megtalálom magamban a hiányom,
s várom,hogy teljes legyen a képed amit elterveztél s csak nézem.
Megtalálom ,mert megigérted!

A szél pengeti a húrokat!

Halk homály....nem kinzó csend,nem felő fájadalom
Szélcsend....!!!
Zene.........halk, lelket megnyugatató...csupasz szívemet melegbe öltöztető...
Mi ez a hang ,mi ez a zene?a Szél nesze...zenéje a multról,húrt penget...-
s tengő-lengő életem benne.

Nem mondom,hogy elfújta a szél,mert új dalt igér
Csendeset szépet....húrt pengető kéket...az ég aljára...
S ha majd a városok rengetegében ébrednék
nem felejtem az igéretet amit igért,hogy megpengeti a szél a húrt s dalomból új kikelet virúl
S majd ha magányomban leszek a dal felébred szárnyra kél a szelek szárnyára s a fülembe suttog:
A dalod szélpengette húr...s benne te magad vagy a húr!!

Nyári Induló

Feltörő emlékek.....napok,napod ami rám sötött,
szagok,illatok a tavasz utáni meleg nyárról,
hangok,örömhangok,a kavalkádból kimagasló arcok,

tagok ,testem tagjai a felmelegedő nyárra várva
nem emlékekből élve ,hanem nyitva tárva az újabb nyárra.
Virágra szálló méhek dalára ébredve lesve a tervet,a kezet ami tervez,s vezet.
Nézni az eget a zavartalan kéket s a tépett lelkem pihen-megpihen-benned!

Zöld ruhában fákat látok,mosolygó virágok,tavaszt elhagyó álmok
Nyárt sugalnak s újabb álmot!
Magas hegyek,meg nem hóditott halmok hagyják el a tavaszt,s várják a meghóditó nyarat!
Ezt várom s nem szövök álmot ,mert terved nélkül nem látok,csak sarat ,de te nyarat,nyarat akarsz,
s téli búból,ködből kiszállva nyarat látok s tervedet várom!

Kapás

"Kapás" volt..."kapás" van de nem is bármilyen...
kaptam...nem is kellett kérnem...
Nem kerestem,nem "eveztem"
"hálóm" megtelt s még most sincs telve..

Nem elpedve....s megterhelve,
de vártam a változót...s mindig másat.
Elégedetlenűl álltam...vártan.

De kapás volt...rájöttem,hogy kapásban élek,
folyton kapok...de hálát mikor mondok érte??
Évekért,emberekért ,olyankoért akik nélkül üresebb lennék..
barátot ,testvért..s még ha kell "bónuszba" is egy-kettőt mellé.
Szeretért, a kedves mosolyért,a szóért...

Tőle kaptam,elégedetlenségem már eltakarja,
s azt mondatja újra meg újra vedd azt amit adtam s ha kaptad
te is adjad.
Másnak a jót , a mosolygóst,Zsuzsából a szót,vagy az orditócsendet...
Mindegy,hogy melyiket,csak tedd meg!

S így ha hasznodra válok számomra megéri az egész "világot"!:)

A "foglyod" vagyok...

Itt feszeng bennem ...könnyre csalva a szemem , a tetted-Te te tetted!!!!!-
Megtaposott nemzedékek,köves ,pros utak,hangok,tettek amik idáig jöttek,megkerestek...
Csendek ..........szereted "amik" a fogjaiddá tettek...

Folytogat...
kezemből az írás apad...csak a könny ami fakad...s
a szó ami akad ...
Felbuzog a hála mint hűs hegyről folyam
-Elvégeztetett-Értem folyt ott az a folyam....

Tettem amit tettem s éltem ahogy sokan...
"fogolyként" de nem úgy ahogy mostan
szoborként bambán...ostobán, oktalan....-de-

Megfordult a kocka
és Ő az aki forditott rajta.....fogolyból-fogollyá tett
az Ő foglyává
Nem esztelen és ostobán,céltalan és otrombán,
SZBADON!!
Régi fogságom eltörőlte...életemet magához kötte
nem erőltette,de régi fogságomból kijőve új fogságot adott és az ő foglyaként felejtve mulandót kaptam egy másik dimenziót.

Pünkösd

Emlékezünk........
Emlékezünk valamire...jobban mondom: valakire ,valakire aki megváltoztatott éveket,népeket
tűzével emésztett szíveket,lelkeket és tett szolgákká....Krisztus követőkké.
Mit mondok a mai napon?,hogy emlékezek?vagy csak emlék csupán??bibliai történet?Ó nem
ez maga az élet,tűz ami nem űz hanem égeti a bűnt ki belőlelem...
Szellemed!kenet ami árad...,kenet ami áztat csak állj be "alá és várjad".Friss eső...vigasz a bajban..erő ami átvezet bármin...Állni és szellemedre várni s betelve vele boldogan járni utdon Uram a keskenyen...célomhoz a Mennybe

Egy csendes pihenés után...

Nem gondolná az ember mekkora vidámságot tud adni ha arra ébred,hogy süt a nap..
Kicsattanó kedv....igaz a hőség nagy...de végignézve a tájat..az embereket, járnak kelnek...
gyerekek futkosnak játszva...s gondolatom a Teremtőn jár aki az eget megalkotta...
telet,tavaszt,nyarat,őszt hozott....változatosságot a monotonba, megszépitve a szűrke hétköznapokat.
Egy csendes pihenés után milyen más....a hajnali - pirkadat,aztán a felmelegedő nap...
Milyen jó,hogy mindennek van rendje...a csendnek, a zajnak,a napnak....s csak hálás lenni tudok,s megszámlálva a naponkénti jót...várni a várnivalót....s egy csendes pihenést után azt mondani..:Uram amit alkottál az Jó!!

Mélyen lappang..

Ott lent "tengerfenéken",
a sötétben a csendben,
Ott lent...mélyen lappang valami..

Nehéz kimondani ......
Várni az ihletet a szót a merészet,
-Nem jön-
Csend van.....
De a csendben elöjön egy nagy költő dala,
zene a fülnek s a csendemben bennebb zavar...

-Fekete Gyémánt-
Egy arc derűje lelkembe ivódott,
mint őserdő fáiba a napsugár,
Tegnap volt vagy százezer éve már??!
Én nem tudom.
Én azt tudom csak,hogy lement a nap.
Egemről a mosoly leáldozott.
Kihűlt és megkövűlt a rengeteg,
De mit most tárnamélyéről felhozok:A fekete gyémántban napmeleg,
Az a mosolygás lappangva remeg
Nektek adom - hogy megelégedjetek!

Futóhomok

...Napok.....telnek, múlnak s az ember gondolkodik....Mi van alattam??kivagyok?,vagy éppen Ki vagyok?mivel jellemezni??hm....Futóhomok...
Hogy miért??nem mind1 min állok.....Szikla....vagy futóhomok....szavak,mondatok....kifejez vagy csak maradok aki vagyok? Írok,keresek....kutatom a talajt mint tudós ,kutató...a megbízhatót...
Egyet tudok..vagy tudhatok...megállni?? ááá nem jó futóhomok...Szikla kell...s csak ismétlem magamban SZIKLA KELL!!! s megállok rajta....te vagy Jézus az alapja..!!