Bezárt ajtók....

Sötét...mély,fiatalon ráncolt arcok,az élettől,a próbától.
Bezárt ajtók!!
hangok amik szólnak...otthon,Anyám..NEM!!
Árvák .....várnák,s remélnék a mának az álmát,vágyát
egy családnak ,egy háznak, egy barátnak......

Harag!magába folytó,nyomott alak,ami maradt s kiséri
az árván maradt gyerekarcot felnőttig,
Falak,ablakok,bezárt ajtók!

Miért pont velem,miért pont én??kérdezi s mérgezi
a tisztán maradt részeit,de nincs felelet csak:
Falak,ablakok,bezárt ajtók!

Innen -odaküldve s űzve egy tovatűnő másik tájra,
más házba, "új otthonba"....."új családba",
és fájva , a múlton "rágva".

De te tudod!,látod a zárt ajtót,ablakot.
Szereteted éles fényként ragyog s mondod:
Kinyitok minden ablakot,régi mocskot elmosva
hagyom száritani,melegiteni a napot.

Nem vagy Árva!Én itt vagyok!
Atyád vagyok, s ha anyád el is hagyott én nem hagyom ,
és nem is hagyok hiányt a jóból, s a vérből ami másnak is jutott
most hófehérre mosok s Királyi gyermekként nyitott ablakot,
NYITOTT AJTÓT ADOK!!