Hagytam elmenni....

Van úgy ,hogy ragaszkodsz,ragasztassz magadhoz :
Embert,falat,
Azt hiszed ez marad nem döntheti le senki a falat,
Néha téves a tudat , a gondolat,de beleszokok s kimondom a bűvös szavat:
Menj.

Az út nem lesz az amin én járok ,a hang ,a mosly nem ugyanaz,
de mikor látom szárnyalni s elszállni a magányt valami kárpótol.
Lejárt!

Kapni más mosolyt ,szavakat amikben érzed fontos ,hogy ott légy
Fontos ,hogy megtégy amit tudsz.
Bohókás hangulatú fiatalságot mély és valami magasabbra vágyó szemet.
Törekvő és másvilágot vágyó kezeket,lábat.

Nem panaszkodom!
Része lettem egy bohókás világnak amibe most szokom.
Igyekszem megfelelni a kérdésnek ,
Igyekszem a mély tekintetre ,és kérdő szóra mély tekintettel válaszolni.
Bebarangolni a világot ahogy ők látják s valahol az apró szikrában felmutatni,
s megmutatni nekik,hogy hol a Király s az érdemes ,és az a világ ami nekem már nem barangolás
Hanem maga az Élet!