Kavalkád

Azt hiszem lassan kerek esztendős a kihagyás,
igazság van abban,hogy az ember elfoglalt vagy csak nem keres időt.
Hm mégis telik,s amire mi azt mondjuk időtlen idők az már kicsit gyorsnak is tűnhet.
Forog a föld és vele a kerék,lüktet a szív és pumpálja a vért belém.(mondta valaki igen találóan)
Élménybeszámoló nem is kell,elég annyi,hogy rohan valami felettünk ami idő!
Egyre nagyobb a tét és a kérdés minduntalan feltevődik tartozol,tartozok valahová?egyáltalán merre tartok?
Elsőre talán a kérdés könnyűnek tűnhet de nem is az.Kavalkád!a sok szín szemfényvesztés lehet,jönni fog a tavasz(már jön is),vele az illatok,az ízek......Hova tartok?

Mintha egy-egy ember életében a balkanyar továbbtartana mint hittem,
válasz nincs csak egyre több Miért?!
Nem is kell érteni csak elhinni,(mondogatom magamnak)hogy ott lesz az egyenes útszakasz és rálehet találni,de ki mutatja az utat?!
Fájdalommal vegyült Kavalkád,felmereng  a zöld színben szereplő remény,hogy lesz itt valami más,
Legyen ,kell,szükséges,vágyom már látni ahogy csúnya bábból pillangó száll fel elérni a magas eget.
Megigérted ,hogy tél után rügyet fakaszt az ág,én meg várom a csodát.......
Így lesz!tudom ,érzem !formálsz ,és nem csak engem hanem körülöttem a világot...
Lefele tartunk igaz!csak te viszel fel, el ,és ez az igazi IGAZ!.......
Ők is ott lesznek ugye-e?ugye igaz?!!

Beszéljen valaki más!

Mondhatna ezer szót a csend,
beszélhetne a leveleket táncoltató szél,
vagy zúgó erejével sodorhatná eltékozolt időmet.
De ki regélhetne tetteidről a kavicsokon kívűl ha nem én?!
Összeszorult szívem ki hámozhatná ki burkából anélkül ,hogy sérülne?

Befele nézek,szavakat tettek nem követik,s ez az ami veszít értéket,
Várom,hogy letörd a láncokat,de nem puhítom a vasat, a szívfalat,
Nem szánom az időt másra,azt várom  hadd tegyen  ,hadd élesszen újra más,
Szeretet akihez nem ragaszkodok,kegyelem amit elhagyok,fájdalom ha kiégett életeket látok,
Ki vagyok?hol vagyok?, én aki elesett,de felemelt lehetek.

Adj nekem lelkedből ,hogy legyek szél ami neved hordozza,
Adj nekem szeretetedből,hogy téged lássanak a kiégett arcok,
Adj nekem tüzet ami felperzseli a szemetet,hogy lehessen új a régi,
Adj nekem ölelő kezeket és ne bántót,
Szavakat a számba és kezeket imára,térdeket meghajlásra,lábakat az útra,
Beszéljen valaki más? talán a leveleket táncoltató szél?NE , beszélek én és te
szél vidd a hangom szerteszét!