Beszéljen valaki más!

Mondhatna ezer szót a csend,
beszélhetne a leveleket táncoltató szél,
vagy zúgó erejével sodorhatná eltékozolt időmet.
De ki regélhetne tetteidről a kavicsokon kívűl ha nem én?!
Összeszorult szívem ki hámozhatná ki burkából anélkül ,hogy sérülne?

Befele nézek,szavakat tettek nem követik,s ez az ami veszít értéket,
Várom,hogy letörd a láncokat,de nem puhítom a vasat, a szívfalat,
Nem szánom az időt másra,azt várom  hadd tegyen  ,hadd élesszen újra más,
Szeretet akihez nem ragaszkodok,kegyelem amit elhagyok,fájdalom ha kiégett életeket látok,
Ki vagyok?hol vagyok?, én aki elesett,de felemelt lehetek.

Adj nekem lelkedből ,hogy legyek szél ami neved hordozza,
Adj nekem szeretetedből,hogy téged lássanak a kiégett arcok,
Adj nekem tüzet ami felperzseli a szemetet,hogy lehessen új a régi,
Adj nekem ölelő kezeket és ne bántót,
Szavakat a számba és kezeket imára,térdeket meghajlásra,lábakat az útra,
Beszéljen valaki más? talán a leveleket táncoltató szél?NE , beszélek én és te
szél vidd a hangom szerteszét!