Válaszlevél egy lánynak,levél neked

Vannak nehéz ,és szinte kibírhatatlan dogok,
de kik vagyunk mi akik eldönthetjük azt,hogy van-e visszaút vagy sem??
Sokszor felteszem én is magamnak a kérdést?,
Van visszaút?
Elborzaszt az amit mondassz,mesélsz magadról,
de attól,hogy én nem csinálok ilyesmit vajon jobb lennék mint te??
Korántsem!!!
Attól,hogy én nem járok senkivel ,várok,és állitólag türelmes vagyok de parázna gondolatú az mennyivel jobb??semmivel!!!
És ki tart meg?? és ki könyörül mégis??,
És ki mondja azt nekem,hogy van ebből visszaút?!!?
Hát Ő MAGA!!!
Neki mind1 ,hogy mennyire mélyen vagyok,megsebzetten a sátán nyílaival tele szível ,
a saját tőrőmbe fekve,nem számit.
Az a vér ami ott folyt a golgotán végig ,
"Azok a szemek akik a fán lógó tesben éppen látomásban látták amint megszületek a bűnben,
élek a bűnben és a bűnnek",
Azok a szemek tudták,
Azok a kezek tudták,
Azok a lábak tudták,hogy a vér értem is folyik ,és megfürdet fehérre ,
Ki vagyok én aki aztmondom nincs esély,nincs visszaút???!!!
Amikor ő maga vállata,hogy bármilyen nehéz is lesz a poharat kiinni a keserű méreggel ,tette és csak itta,hogy nekem édessé váljon a Váltság!
Nagy szavak,
Nagy tettek és nekem csak annyit kell mondanom rá,hogy a VÉRED elég nekem!
nem állok jobban mint te,
nem vagyok kevésbé összetörve a lelkembe mint te,csak azt tudom ,hogy a kegyelem elég,
A KEGYELEM INGYEN VAN ,ÉS A KEGYELEM MÉG MINDIG BETŐLT!
Jézusé a dicsőség, Ő él és te is élhetsz ,
Neki ,
Életet, igazit?akarod??
Én igen és ne akarj vesztes lenni hiszen kiválasztott vagy!
ÉN IS!

Kérdezek,Te felelj..

Hadd tegyem fel mint minden lapot ha már szétesett a paklim,

Hulljon szét, amibe kapaszkodtam az csak gyökérnélküli menedék.

Nyomj egy féket mielőtt azthinném kisíklott minden.

Kelj fel keletről küld a szeled északról hadd vigyen,hogy nyugodjak meg ott ahol a kérdésre megvan a válaszod.

Miért engeded,hogy játékszer legyen a gonosznak akit egyszer megragadtál?

Miért kell látnom a szenvedőt ha nem segithetek?

Ki hozhat vissza összetőrt lelkeket az Atyai házhoz ha nem TE?

Ki könyörülhet a megromlott éhtől küzdő kiszáradt talajon?

Hol az a mag ami el kellett volna haljon ,és teremjen?

Kérdezek ...TE felelj hadd értsem meg mikor látom meg ,hogy feltámadnak akik most szellemben elhunytak mikor hallják meg a hangod,hogy vársz!,

És ,hogy mikor emeljük eggyütt kezünk az ég fele?!

Tudom ,eljön az idő és akkor lesz teljes az igéret mert az Atya várja a fiakat itt a válasz a kapuban a kitárt karokban.

Én csak várom,benned!

Amikor ott jársz ahol lejátszodtál már éveket..
Amikor átjár a varázs amit nem éreztél már régen
Valahogy eszedbejut az az ember aki voltál..
Megpihenni egy kispadon ahonnan a szellő is másként érint.
A leszálló szürkületnek más értéket ad a kislámpák kigyulladó fénye.

Nem melegitett már régen ez a fény annyira itt bent mint most,
Nem okozott akkora örömet a gyerekzaj a biciklik és toporgok 1-2 évesek játéka.
Akkor jut eszembe kik voltunk,mivé lettünk e rövid kis idő alatt
Most érzem csak mit hagytam ki,vagy mivel vagyok kevesebb,(éppen több).

Annyi minden változott,átértékelődött.Rohanok,kifutok a világból..
Nem vagyok már gyerek aki mer lépést tenni előre és megélni azt ami másnak álom,
de amikor viszatérek oda ahol mertem gyerek lenni,mertem álmodni és lépéseket tenni,
belémhatol a tudat akkor voltam valaki,tudtam szeretni feltétlen,
Tudtam érezni nem fásan.
CSak annyit kérek hadd nőnék fel gyerekké aki hisz mégha nem is lát,
Bízik mégha körülötte mindenki bizalmatlan,
Szeretni amikor viszonzatlan Isteni szeretettel..,
Megállni mikor mindenki bukik,és merni megálmodni a lépést ami előre vihet!

Életidő

Újra ,meg Újra hallanom kell a dallamot,

altatódalt az eltőrt, szívemnek,ne kelljen érezni a mindennapot

Életidő..értékidő,s csak telik.

Miért nem segítessz?,miért engeded megtőrni a lelkem nehéz utakon ahol nem járt más,

ahol nekem kell a változás ahol nekem kell megérteni?!,

Ha itt lennél ,ha itt vagy felkiált a föld és vele én is:

Meddig tartassz??meddig élek ,meddig érzek??



A képeken arcok,a nevetés mássága ,az élet ritmusa lüktető.

Most halkan,haltan érzéketlenűl a télnek élve ,

Kérdések: meddig még?

Mikor jössz visza?mikor jön a változás,mikor lépsz ki a fényre?az életre amit vártál?

Kellene az ami felráz az a könny ami lemossa és hamuvá teszi a kétségeket,

Nem lesz többé más akkor már csak az ,hogy annak élj aki mindent neked adott.