Visszamenekűlt

Keserves semmiség itt bent,
homályom a látáshiányban ...
Verejték a csilapithatatlan fájdalomban,
Körbe-körbe keringő mókuskerekes hajtás,
Testtelen tett ez vagyok s nem értem mi mikor,
s meddig lett,mivé tett.

Kaptam esélyt,láttam a napot holdfény után..
Kaptam erőt kéretlenűl,beszéltem,s beszélek neked nem csak fecsegésűl,
Beszélek neked ,hogy szavamból szavad legyen a mérvadó...
Kutatlak,hogy az éhségem ami kifakaszt mindent ami bennem van,
feleszi a csontomat
Tenne határozotabbá tettre készebbé.

Visszamenekűlten állok most előtted ,
Bevallom életútam nem odamegy ahova akartam,
NEm nélküled,nem kietlen pusztaságon ,nem talpalattnyi zöldön...
VEled!!veled akarok menni, tenni amit kértél...követni s maradni a fénynél.,
Eltűnök benned, abban ami kimutat,
Ha nagy a baj, s az elromlott életútam felétől visszaviszel a helyesre,
S a megoldásban megmutatod magad!
Áldalak Érte!