..........

Megtőrten
Igéretedből éltem
Néztem,de nem reméltem
Derű helyett borut véltem
Esengve kérlek
Ne ród fel ez szolgád gyengesége
Énje ami a multba kéne vesszen
Rám rakott teher
Tarts mert tartásod nélkül elesek

Hogyha szívem elgyengülten
Állna
Látlak,s várlak
Adj magadból s a mának ,holnapnak napja bennem újra felragyog!

Csodálat!

Megtartót türelemért.
Szeretetért amit nem értek,csak érzek.
Vétettem s vétkem, csak sulyosbá tette éltem...
Nem néztem és nem vártam az örökkévalót csak mocskosan,mocsokban
hánykolódtam s vártam,hogy a sötétség mélysége
s félelme elnyeljen...tönkretegyen s ott hagyjon veszve a pokol fenekébe..

TE nem igy gondoltad,tervedben nem ez volt
anyaméhtől figyelve kiválasztott sorsal neked élve!!!
Nem céltévesztve bolyongva s bukva-kelve élni s vergődni.

SZikla ami ott vagy magsan te légy az ami rám esel se elrejtesz a szem elől.
CSoda!!!!
Ez a szó mi mentségemre van,
CSoda amit te tettél értem pokolfenékre jöttél
s megjártad az utat amit nekem kellene
Bocsáss meg!!!!
Bocsáss meg az életemért azért a mocsokért,a szennyért amit a neved dicsésége helyett hoztam fejedre..
Nem akarok élni ,nem igy...
Mocskomat és szennyemet neked kiteregetni és kérni,hogy te légy
aki törölsz és nem új kérelmeket benyujtva s holnap ugyanigy mocsokba szennybe hullva
Martalékaként a gonosznak.

Szakíts!!!!bennem láncot,kötelet
Szabadíts!!!!!
Szükésgem van rád erőd ami véd!!
Fájó szívem mély sebeit gyógyitsd s a vérben rejts el Mester!!
Nem akarom a szennyet szánd meg égő lelkem
csontjaim kiszáradtak s érted égve kiáltanak:
MENTS MEG MESTER!!!!

Egy színben szinesek

SZivárvány....nézd a színeit
Nem látod a csodát??,a mókát a színpompát???
Egyik vöröses másik már barna
talán itt ott még a zöld is utat kapna s átmenne narancsba.
Sárga!izgalmas ahogy a kék mellett ragyog s nem mondja :
Na nézd én sokkal szebb vagyok...!!
Pirul a piros mikor virít a lila mellett s nem enged a magáéból
fényt áttőrni egy másik mellett.
Őszbe menő rozsda nem fogja a mellette ülő furcsán világitó világosa.

Emberek ,furcsán világitó szinek....
Egymás mellett vagyunk s a napunk ugyanigy színben megy el...
Milyen jó,hogy színes vagyok egy ember másik szine...
S nem is lenne szép a világ egyszínben ,csak szinben.
Hazudsz amikor azt mondod szűrke ...
Nézz fel az égre !!a kékje olyan mélyen hasít,
hogy a nap amire azt mondtad szűrke
átvilágit téged egy másik színbe s ha nem is rózsaszínbe ,
de fűzöldbe a természetbe.
Óceán kékje ,nem is olyan mint az égnek napsütötte vöröskéke
Annyira nagy s szép ez a rend az emberek s a szinek a másságunk énje
Szeretem azt aki kitalálta s nem ment az egyenruhára az egyszinre az unalmasra...
Hála!!
A színért,az emberért ,a másért ,hogy egyszinben szinesen láthatom a másét
s abban a színben megtalálom magam s nem vegyitem nem kavarom tisztán marad
a magam szine vagyok s benne a másé s igy tavaszt bontunk,vagy ha télbe,nyárba vagyunk
a színünk pompa s végzetig megmarad nem vesz bele egy fekete lyukba.

A Horváthék fia

Egy Pesti paneldzsungel hetedik emeletén,
Lepusztult graffiti hazudja,hogy: csak te meg én
Fura volt anyának,hogy rendszeresen délig alszik,
És nem enged magához senkit akit szeretett addig.

Az első adagot mindig az a haver állta ,
A sunyi képű abban a sötétkék overálba,
Török gyerek megvágta magyar sem gyógyitja meg
Vécében találtak rá két napja volt már hideg.

Nincs a Horváthék fia, többé nem megy haza
már hiába várja anya
A hírt a bulvármédia egy napra felkapja ,
de a kukában másnap a lap.
Száll a horgászdamilon egy modellrepülő ,mit kissrácként épitett ő
A sztár ott lóg a falon ,és hideg szeméből a semmi most még ijesztőbb.

Amit anya félretett a hetvenőtt nettóból ,
ráköltötte,hogy úgy látszon kitőr a gettóból.
Vigyora kaján volt műanyag kajáktól,
Plázában álujdozott a saját hajától.

Aznap úgy éjjfél múlt el ,sőt talán már kettő,
Mikor két gyanús alak jött a szupermárkettől
Hellósztok-mondták az elosztók
Aztán átadták a csmagot magától a gonosztól....

Nincs a Horváthék fia,többé nem megy haza már hiába várja anya.