A Horváthék fia

Egy Pesti paneldzsungel hetedik emeletén,
Lepusztult graffiti hazudja,hogy: csak te meg én
Fura volt anyának,hogy rendszeresen délig alszik,
És nem enged magához senkit akit szeretett addig.

Az első adagot mindig az a haver állta ,
A sunyi képű abban a sötétkék overálba,
Török gyerek megvágta magyar sem gyógyitja meg
Vécében találtak rá két napja volt már hideg.

Nincs a Horváthék fia, többé nem megy haza
már hiába várja anya
A hírt a bulvármédia egy napra felkapja ,
de a kukában másnap a lap.
Száll a horgászdamilon egy modellrepülő ,mit kissrácként épitett ő
A sztár ott lóg a falon ,és hideg szeméből a semmi most még ijesztőbb.

Amit anya félretett a hetvenőtt nettóból ,
ráköltötte,hogy úgy látszon kitőr a gettóból.
Vigyora kaján volt műanyag kajáktól,
Plázában álujdozott a saját hajától.

Aznap úgy éjjfél múlt el ,sőt talán már kettő,
Mikor két gyanús alak jött a szupermárkettől
Hellósztok-mondták az elosztók
Aztán átadták a csmagot magától a gonosztól....

Nincs a Horváthék fia,többé nem megy haza már hiába várja anya.