Lehet száz meg száz,lehet hosszú sáv,
Lehet magányomban a zárt,
Lehet teherhemnek a könnye'
Ott van a láthatatlan ami összetart ,a láthatatlan ami féken tart,
Kapocs !
Fogas kerék ,fogatomban.
Tekervényes az agyamban.
Olyan mint mikor gyerekként a jövőbe tekintek,
kockánként az álmaim foszlánya.
Amikor még azt mondogattam igy lesz ez mindig.
Amikor arról áhitoztam állna le az idő.
Amikor a borús ég is felhőtlen volt.
A tavasznak más volt az illata.
Tél van!
Reszkető ágakba elhozza még a tavasz a rügyet,
nem lesz örökké teles a táj ,nem lesz hangtalan az erdő mélye,
Szívembe sem lesz a múlt hasztalan,kihúzza még a hideget a simuló napfénye.
Kapcsolódom a kapocshoz ami egyben tartja a multam a jelennel,
Kapocs ami kell a jövőmre ,ami nem csak multak könnyeit idézi ,
ami nem csak mostani hiányzó részeim egyike.
Nincs még vége a filmnek a szalag megy tovább,
a szalag elején gyerekként megállitott pillanatok,
fellángolt ,perszelt anyagok középen
Most itt állok üressen várva a folytatásra!
A kocka el van "vetve"!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment