Ki vagyok ÉN!

Sokszor csak tükörkép.
Megnézed a csodát,amire te azt mondod :"Elrontott a munkád."
NEm!
Valami olyan ami nem csak lehelet ami a porból kiragadott,
Szellem amit kapott és amivel képmás lett egy földöntúli,
Mintha látnám vizek felett lebegő lelked ami őrzött mindeneket,
Látom a ketté vált sötétet,
a Szót ami által megváltozott a "Nincsen".

Amikor felpezsdültek állatok zajától a mélységek és magaslatok,
TE!úgy láttad jónak lelked belénk adod,pedig nagy volt a csoda
hegyek,tavak ,állatok hosszú mezők beboritott szines takarója,
de TE ki mindezt megalkottad ,TE ,Te voltál az ki lehajolva mint lehelet fújtál a porba,
Csak úgy állt össze csontok,porcok alakzata.
Most ha visszanézem magam nem látok mást ,és nem láthatok mást mint magam,magad Téged
akinek elég volt a szavad a képmásod bennem a kezed műve lettem,

Nincs panaszom megvan a kérdésre válaszom:
Hogy Ki vagyok???az a csont,az a test az a szellem aki leheletedből kapott s belé szállt az élet,
s akinek nem keveset mint Egy szerelmes Fiat adott aki által láthatja a nagyot!
Ő jön s akkor és ott eltűnik minden bánatom ,Mikor porom újra visszaadom,
S ahogy felkapja azt a szél visszatér a helyre ahonnan vettél!