- Játszóterem -

Mint gyerek a Vidámság kapuiban
Úgy nézem életem játszóterét,lehet szinpad,
ahol felléptem szászor,lehetne hasonlat de bármihez is hasonlitanám,
lenne ezerszavam megmondanám:terem,verem ,szívem,lelkem benne....
"Játszóházam".

Másnak rideg,fagyos kietlen az utcák ,a fények
Nekem élet a kisfényben a kis álom, kisutcákban nagy vágyam,
Nekem csend amiben ha végigmegyek macskakövek vihognak bájosan.
Neked fura emberek városa,nekem a szabadság határozata.
Kirakatok sorozata,gyerek szemek futkosó hada.
Neked ugyanaz a köd,ugynaz a hajnalharmat.
Nekem burkoló felhő amiben szivesen elveszek,
amiben a beszippantott illatt a hajnalhasadást fakaszt.

Most csak azt tudom ha lelkemben kihunyank ezek a fények,
Ha minden emlék fájó semmiség lesz eszembejut a mondat:
"Ha elhagyod életed játszóterét kivész belőled a játékszeretete!"

Ha eljönnének új játékok játszóterei,más életem más termei,
Azt már tudom ez a szinpad nem kopik le, rápitem életem,
S ha majd őszülő fejjel nézem a világot s ha unokákkal körbe véve
csendes éjjel ,csendest álmodom...
Ó te város,Ó ti emberek arcotok,fényetek,utcáitok soha nem felejthetem.