Mosolyt csalt az ég...

Felébredtem aznap reggel ,
Kimentem a város sûrû rengetegébe....,
Nem vártam semmit,nem vártam csodát,
Nem vártam fura kényelmetlen csillogást,
a szemem alig volt félig nyitva ,csak egy kevés csodahit pislogott benn'..nem más,
mint az addigi napban , ami keresztûl sütött a hideg aszfalt maradékon.

Egyszercsak felfigyeltem valamire : vörösen csillogó kis fényre ami egyre inkább kitetszett
Elõszõr csak kóstolgattam vajon ha hozzáérek ráz-e vagy felel-e ha szólok?

Átverés???, az vagy tényleg valami ami változtat dolgokon s a rengeteget az aszfalton a hideget kicsit felhevíti...
A gondolat jó volt, ez a kis fényfolt adott valami reménylőt,
hogy vannak még csodák ,
születnek még csodák az aszfalthidegben,
születnek még barátságok apró szikrapattanásból,
Mostmár hiszek abba, hogy a piros-idegen nem rejt mindig félelmet ,
Takarhat apró szikrapattanást aminek a lángja tarthat egy életen át!
-ez a kis vöröses szivarvany itt a gelebembe te voltál....!