évek bennem...

Akaratlanul követel...
Nem akartam,hogy legyél ,nem terveztem ,hogy vagy
Mégsem értem ,hogy mire az érdem....
Fontos lett a fontosban...
NEm kérdezem ,nem faggatom nem osztok s nem vetek...
Figyelek, hálás vagyok ,mert amim van,ami vagyok,
Ami lettem ,valami ,valaki forma s nem az üresbe valaki.

Az eltöltött évek az elbeszélt percek....
Utak amik nevetségesek ,de mégis igazak.
Emlékek amik kötnek valakit,valamit,valahova.
Lennék vagy nem lettem volna aki most, ha nem lettek volna a szavak,az utak
Ami másnak talán mérték az nekem lett az érték,
Útban,hosszban ,távban valóságban ,és múltban.

MEgmarad itt bent...nem feled az év bennem
NEm mutat mást mint mosolygást az arcomon ha gondolatba vetem ami volt,
A jelenem ha más is ,a perc,a valóság is...
Tudom nem volt sokminden hiába mégha akkor máshogy is láttam
Rám ragadt az ize, a félsze ,az öröme .

Köszönöm....
Isten te aki nagy vagy s engedted,hogy legyen bennem sokkal másabb a ma
Visszatekintve a múltra amit tőled kaptam ,
Az arcra a mosolyra,a barátra , a csendre,
Arra ,hogy mindez által lett fontos a fontos ,és lett pontos ami pontos.
S amit te egyszer elkezdessz be is fejezed ,nem tudom mikor minek lesz vége ,de tudom
A forma megvan te töltöd tele s csak annyit mondok Hála neked!,
Mert amit kaptam több mint amit valaha Adtam!