Kicsiny porszem...
Magaságokat meghóditó embertömeg..
Sivatagokat átvészelt,de kiaszott nemzetek!
Magas falak,Híres Emberek.
Tehetetlen Beteg,kilátástalan droghegyek gettói.
Illúziókba kergetett ,tévejgő léptek.
Azt hitted mindez boldogság ,mámoritó valóság..???
NEm!!amiről úgy tudtad boldogságot ad,csak közelebb nyomott s bennebb a
halottba, de
Halhatatlan lelked kiált !!!:Vízet !!ami oltja a szomjat s nem szomjazom újra.
Mindhiába...
Nem kapja ,nem tudja hol a vigasz melyik kart kell nyújtani ,hogy jöjjön az igaz,
Felteszi a kérdést:
Mondd mit Ér???, ha megnyertem a díjjakat,ha Híres vagyok ,
Ha mások úgy látják minden rendbevan.
Mig itt bent nem lelem a vigaszt s csak száradok mint nyáron a tavak.
Mostmár tudom ,nem kell a világ zaja nem kell a boldogitó vize ami csak percig tart,
nem olt örök szomjat,de amit te adtál megmentette lelkem
s kiolthatatlan szomjam betöltötte, ez a víz folyik ,és a forrás nem apad .
Tested lett a tapasz vétkeimre s itt van már a boldogitó tudat nem leszek egyedűl
Itt van a vigasz a kar amit ha nyújtok választ ad ,ami bennem meghalt életre kelti
s visz oda ahol ő van a láthatatlan , de valós Világba!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment