Amit nem szoktam:)

Kissé fura dolog(még nekem is:P),hogy írjak valami mást is versen kívűl..
Nem szeretek magamról írogatni,mesélgetni,de most az egyszer megteszem!
Gondolkodtam s talán a szavaim ,gondolataim önthetném versbe is,
csakhogy nem mindig fejez ki többet mint én!
Az utóbbi időben sok panaszom volt magamról,magamért
Nem tudok sokszor megbékélni magammal azzal aki vagyok.
Na és akkor ,és ilyenkor jönnek azok ,azok az emlékeztető emberek akiket az Isten
adott nekem.
Van családom + még egy,hogy sokkal boldogabb legyek
Kaptam mosolygó arcokat,szeretetet amit nem mindig érdemlek.
Van fájdalmam is ami egy arc...,de ez az arc lassan eltűnt,nem éppen nyomtalanul,mert még itt van előttem néha.
Olyan embereket ismertem meg közben akik nekem rejtély,és amit élvezek felkutatni..
Csigaházból kicsalógatós lenni,megfejteni azt ami még másnak is kihívás.
Az életem nem unalmas,és ha a barátaim most távol is vannak ,és nem oszthatok meg velük mindent ami velem történik azt tudom,hogy itt van a helyem,itt vannak életem legfontosabb emberei akik mérföldkövek voltak/s vannak az életembe.
Mindig van ahova meneküljek ,mindig van egy vár az én Istenem az egyetlen a vőlegényem aki ha visszajön örömmel rohanhatok karjaiba.
Addig is itt kell élnem veletek!Remélem jó barát,kitartó és hűséges leszek!