Kavalkád

Azt hiszem lassan kerek esztendős a kihagyás,
igazság van abban,hogy az ember elfoglalt vagy csak nem keres időt.
Hm mégis telik,s amire mi azt mondjuk időtlen idők az már kicsit gyorsnak is tűnhet.
Forog a föld és vele a kerék,lüktet a szív és pumpálja a vért belém.(mondta valaki igen találóan)
Élménybeszámoló nem is kell,elég annyi,hogy rohan valami felettünk ami idő!
Egyre nagyobb a tét és a kérdés minduntalan feltevődik tartozol,tartozok valahová?egyáltalán merre tartok?
Elsőre talán a kérdés könnyűnek tűnhet de nem is az.Kavalkád!a sok szín szemfényvesztés lehet,jönni fog a tavasz(már jön is),vele az illatok,az ízek......Hova tartok?

Mintha egy-egy ember életében a balkanyar továbbtartana mint hittem,
válasz nincs csak egyre több Miért?!
Nem is kell érteni csak elhinni,(mondogatom magamnak)hogy ott lesz az egyenes útszakasz és rálehet találni,de ki mutatja az utat?!
Fájdalommal vegyült Kavalkád,felmereng  a zöld színben szereplő remény,hogy lesz itt valami más,
Legyen ,kell,szükséges,vágyom már látni ahogy csúnya bábból pillangó száll fel elérni a magas eget.
Megigérted ,hogy tél után rügyet fakaszt az ág,én meg várom a csodát.......
Így lesz!tudom ,érzem !formálsz ,és nem csak engem hanem körülöttem a világot...
Lefele tartunk igaz!csak te viszel fel, el ,és ez az igazi IGAZ!.......
Ők is ott lesznek ugye-e?ugye igaz?!!

Beszéljen valaki más!

Mondhatna ezer szót a csend,
beszélhetne a leveleket táncoltató szél,
vagy zúgó erejével sodorhatná eltékozolt időmet.
De ki regélhetne tetteidről a kavicsokon kívűl ha nem én?!
Összeszorult szívem ki hámozhatná ki burkából anélkül ,hogy sérülne?

Befele nézek,szavakat tettek nem követik,s ez az ami veszít értéket,
Várom,hogy letörd a láncokat,de nem puhítom a vasat, a szívfalat,
Nem szánom az időt másra,azt várom  hadd tegyen  ,hadd élesszen újra más,
Szeretet akihez nem ragaszkodok,kegyelem amit elhagyok,fájdalom ha kiégett életeket látok,
Ki vagyok?hol vagyok?, én aki elesett,de felemelt lehetek.

Adj nekem lelkedből ,hogy legyek szél ami neved hordozza,
Adj nekem szeretetedből,hogy téged lássanak a kiégett arcok,
Adj nekem tüzet ami felperzseli a szemetet,hogy lehessen új a régi,
Adj nekem ölelő kezeket és ne bántót,
Szavakat a számba és kezeket imára,térdeket meghajlásra,lábakat az útra,
Beszéljen valaki más? talán a leveleket táncoltató szél?NE , beszélek én és te
szél vidd a hangom szerteszét!

Válaszlevél egy lánynak,levél neked

Vannak nehéz ,és szinte kibírhatatlan dogok,
de kik vagyunk mi akik eldönthetjük azt,hogy van-e visszaút vagy sem??
Sokszor felteszem én is magamnak a kérdést?,
Van visszaút?
Elborzaszt az amit mondassz,mesélsz magadról,
de attól,hogy én nem csinálok ilyesmit vajon jobb lennék mint te??
Korántsem!!!
Attól,hogy én nem járok senkivel ,várok,és állitólag türelmes vagyok de parázna gondolatú az mennyivel jobb??semmivel!!!
És ki tart meg?? és ki könyörül mégis??,
És ki mondja azt nekem,hogy van ebből visszaút?!!?
Hát Ő MAGA!!!
Neki mind1 ,hogy mennyire mélyen vagyok,megsebzetten a sátán nyílaival tele szível ,
a saját tőrőmbe fekve,nem számit.
Az a vér ami ott folyt a golgotán végig ,
"Azok a szemek akik a fán lógó tesben éppen látomásban látták amint megszületek a bűnben,
élek a bűnben és a bűnnek",
Azok a szemek tudták,
Azok a kezek tudták,
Azok a lábak tudták,hogy a vér értem is folyik ,és megfürdet fehérre ,
Ki vagyok én aki aztmondom nincs esély,nincs visszaút???!!!
Amikor ő maga vállata,hogy bármilyen nehéz is lesz a poharat kiinni a keserű méreggel ,tette és csak itta,hogy nekem édessé váljon a Váltság!
Nagy szavak,
Nagy tettek és nekem csak annyit kell mondanom rá,hogy a VÉRED elég nekem!
nem állok jobban mint te,
nem vagyok kevésbé összetörve a lelkembe mint te,csak azt tudom ,hogy a kegyelem elég,
A KEGYELEM INGYEN VAN ,ÉS A KEGYELEM MÉG MINDIG BETŐLT!
Jézusé a dicsőség, Ő él és te is élhetsz ,
Neki ,
Életet, igazit?akarod??
Én igen és ne akarj vesztes lenni hiszen kiválasztott vagy!
ÉN IS!

Kérdezek,Te felelj..

Hadd tegyem fel mint minden lapot ha már szétesett a paklim,

Hulljon szét, amibe kapaszkodtam az csak gyökérnélküli menedék.

Nyomj egy féket mielőtt azthinném kisíklott minden.

Kelj fel keletről küld a szeled északról hadd vigyen,hogy nyugodjak meg ott ahol a kérdésre megvan a válaszod.

Miért engeded,hogy játékszer legyen a gonosznak akit egyszer megragadtál?

Miért kell látnom a szenvedőt ha nem segithetek?

Ki hozhat vissza összetőrt lelkeket az Atyai házhoz ha nem TE?

Ki könyörülhet a megromlott éhtől küzdő kiszáradt talajon?

Hol az a mag ami el kellett volna haljon ,és teremjen?

Kérdezek ...TE felelj hadd értsem meg mikor látom meg ,hogy feltámadnak akik most szellemben elhunytak mikor hallják meg a hangod,hogy vársz!,

És ,hogy mikor emeljük eggyütt kezünk az ég fele?!

Tudom ,eljön az idő és akkor lesz teljes az igéret mert az Atya várja a fiakat itt a válasz a kapuban a kitárt karokban.

Én csak várom,benned!

Amikor ott jársz ahol lejátszodtál már éveket..
Amikor átjár a varázs amit nem éreztél már régen
Valahogy eszedbejut az az ember aki voltál..
Megpihenni egy kispadon ahonnan a szellő is másként érint.
A leszálló szürkületnek más értéket ad a kislámpák kigyulladó fénye.

Nem melegitett már régen ez a fény annyira itt bent mint most,
Nem okozott akkora örömet a gyerekzaj a biciklik és toporgok 1-2 évesek játéka.
Akkor jut eszembe kik voltunk,mivé lettünk e rövid kis idő alatt
Most érzem csak mit hagytam ki,vagy mivel vagyok kevesebb,(éppen több).

Annyi minden változott,átértékelődött.Rohanok,kifutok a világból..
Nem vagyok már gyerek aki mer lépést tenni előre és megélni azt ami másnak álom,
de amikor viszatérek oda ahol mertem gyerek lenni,mertem álmodni és lépéseket tenni,
belémhatol a tudat akkor voltam valaki,tudtam szeretni feltétlen,
Tudtam érezni nem fásan.
CSak annyit kérek hadd nőnék fel gyerekké aki hisz mégha nem is lát,
Bízik mégha körülötte mindenki bizalmatlan,
Szeretni amikor viszonzatlan Isteni szeretettel..,
Megállni mikor mindenki bukik,és merni megálmodni a lépést ami előre vihet!

Életidő

Újra ,meg Újra hallanom kell a dallamot,

altatódalt az eltőrt, szívemnek,ne kelljen érezni a mindennapot

Életidő..értékidő,s csak telik.

Miért nem segítessz?,miért engeded megtőrni a lelkem nehéz utakon ahol nem járt más,

ahol nekem kell a változás ahol nekem kell megérteni?!,

Ha itt lennél ,ha itt vagy felkiált a föld és vele én is:

Meddig tartassz??meddig élek ,meddig érzek??



A képeken arcok,a nevetés mássága ,az élet ritmusa lüktető.

Most halkan,haltan érzéketlenűl a télnek élve ,

Kérdések: meddig még?

Mikor jössz visza?mikor jön a változás,mikor lépsz ki a fényre?az életre amit vártál?

Kellene az ami felráz az a könny ami lemossa és hamuvá teszi a kétségeket,

Nem lesz többé más akkor már csak az ,hogy annak élj aki mindent neked adott.

Visszatérsz..

Egymástutánkövetőhónapok.
Ne csodálkozz,hogy egybenírós vagyok,
Álmokat kergetős,kérdést feltevős!:
Még mindig miért?elavultak ,elcsendesültek,kihültek és értelmetlenné váltak.
Kérded,hogy mi?
Nézed,hogy ki??
Én meg csak írok.

Nem az a lényeg mi voltam s most miért teszem, csak az,hogy Visszatérsz.
Talán itt megtehetem ,talán nem érdekel,hogy nem olvasod,talán még az sem ha igen.
Egyet tudok ha székemre leülök s a halkhomályos csend hozzám szól nagy szavakat,
Én csak írom és ontom ki magamból,hogy folytatás-e ez??!még nem tudom ,
Kitárulkozás?bent nem tartom.
Gondolataimat bezártam s most kicsit nyitom ki a kapuit ,hogy kapjak én is a fényből,ha úgy akarod te is.
Szemsarokból kilesni a jót,kapni olyan feleletet amire nem számitassz lenni kicsit fény ahol az alagút mély.....
Visszatérsz(mondom magamnak)s teszem!
Sor sort követ én meg magamban tovább vetek ,vetek,hogy arassak,
Felállok,hogy elessek,elesek,hogy felálljak,
Vágyak,s vágyam az :felül maradni,kint maradni,tartani a lámpást őrködni..
Visszatérek,Vissszatérsz, nagy találkozás!Érted,értem TE Érted?!
Visszatérsz!