Acél lepke...

Acél lepke....
Elgondolkozom a fogalmon a valóságon ahol
nincs csak törékeny,ahol nincs ,
csak test ás vér ,ahol a lepke törékeny kis semmi,
s nem acél.

Szeretném ha valósággal elegyitett lepkeként szállnék,
Szárnyaim nem csak mulandó, egy percig röppenő,
A mélységet magaságnak hazudó semmiség.
Acél.

Bár lenne szárnyam erős acél ami birja a ránehezedő felhajtóerőt..
A világ erejét mi szembefúj s acélként megállna ,nem tünne le a
mélység semmiségébe ,ha röptem nem lenne egy pillanatig "csak valós"

Akkor ez az acél tartana s nem lenyomna ,
páncél lenne.
Védőburok mint csigának meszesház,de nem csak magamban,
Magamban tartanám ,egy vár acél szárnyak s nem egy gát
hozzád!
A magasba emelne habár nem egy könnyed,de megvédne a vadtól
S mi a mélységből felvont: acél szárny .......,
Acéllepke szárny!....

Csak árnyék!

Csak árnyéka vagyok annak amit vársz...
Csak félsze vagyok a világnak s nem egy erős vár..,
Amire várnál s amit várna más!


Tennék ,csak a tett nem tenne engem,
Árnyék amit le nem küzdök,ami eltakar engem ,
S ami tettemben nem mutat mást csak az elmulást,
De ez nem az amit látsz,amit látnál ,ami kéne,
Ez valami más!

Gyengeség,
erőtlenségemben az erőd kéne
Adnád csak ez a fránya árnyék ami kár,
S ami eltakart már sokszor tőled s üvőltenék,hogy omoljon le a fal,
Tüjön el az árnyék,a félsz ,a vágy....
Mit tegyek??!!!,hogy ne a saját árnyékomban éljek,
hogy végre leomoljon a fal s tisztán állva mondanám:
Vége van az Árnynak,s a hűvös szelek már nem járnak,
Vége a nagy bánatnak!

Kiáltanál...

Hangosan felsír a Föld...
Nem érzi és nem is tudhatja más
Szülőanyád!
Fájdalom....szüléshes hasonlitanád
S földünk ami már 6000 évtől poros
Kiált!!!!,s te is kiáltanál.

Ordit a végső szót mondaná már
GYere már vár a világ!!!
A szenvedő ezrek ,a börtönbe zárt hívek ,
Kik hitedet megtartják s kiáltanák:
Messiás!!!

Én is kiáltok s bűnömet megvallom
NEm vártalak szentűl
NEm adtam bele mást csak gyenge testem s
a semmi látomást,de ez most más...
Véremben lüktet a valóság a várt
Hogy itt vagy s a fülebe súgnád:
Vinnélek már!!!
Ha kész lennél , ha letennéd a terhet s vállalnád
Gyenge vagy ,de az erőm nagy s mihejt kiáltod:
Messiás !!ott vagyok s a lüktető véreden át
Szellemedbe megy át:
KÉSZ VAGYOK MOSTMÁR JÖHETSZ
VILÁGOT MEGVÁLTÓ MESSIÁS!

Röviden-de hosszan...

"Az élet csodás ,de mindenben ott az elmulás,
a nap amire vár a föld s az akonyat ami ha eltűnik feljön az ujjabb nap,
a messzeség a netovább,
a mult s a valóság amit vár s kihézve jelzi,hogy itt vagy már
s mikor megjelensz az égen nem lesz más...
csak te és a térdet hajtó világ!"

Nem volt becsomagolva...

Kaptuk,nem csak én az egész föld ...
Az éjjel csendes volt csak itt ,ott pislákoltak a fények
S a csillagos égen egy csillag nagyon fénylett,
Nem csak fénylet,történelem lett.

Eljöttél....
Olyat tettél amit más nem tudott...
S a könny , a seb amit a tested kapott
Értem lett s ez a seb kimosta az én gennyedő életem.

Gyönyörű vagy nekem.
Ékesebb vagy minden kincsnél,
Az Ajándék amit benned leltem nem volt becsomagolva,
Mégis benne van az életem odatettem.
Kicsomagoltad s most a tied s benned vagyok én...
Te az én ajándokom...

Örökélő....
Te aki majd eljössz értem
Minden amit eddig nyertem ,minden amit eddig éltem
Akkor majd benned lesz teljes.
S ez a teljesség majd örökélővé tesz engem is...
Ott fent ..
Igen ott fent
testvérem ugye te isd az örökélő ajdánkával éled az életed?

Ringó vizek...

Kis hajóm tavon,tengeren
Veszettűl csapnak hullámok s kis hajóm "száguld velem".
Az élet mint kishajó száguld a sebességet nem tudom,
Nem is én váltom,de azt tudom az idő lejár
a hullám elcsitúl a tó kiszárad s hajom a tó vagy tenger mélyén megpihen
De nem mindegy miben.

Nem mindegy ,hogy csendben vitorlámba fogózva,vagy nyugtalan?
Nem mindegy a cél sem az,hogy meddig jutottam
NEm mindegy a hullám vagy a szélcsend...
Benned megpihenve...ez lenne a végzet!

Vihar ami kishajóm végigkiséri
Szinte folytogat s rémisztő képeket ad a végről...
Félelem ami körülvesz s az mutatja süllyedek s bár jönne a hal,
Minek gyomrában meglelném a csendet s a menekvést mint Jónás
Csak hallanám a hangot ami visszafordit s mutatja,hogy éppen hol vagyok.

Égbolt ha vihartól vagy csendtől zajos,te látod a hajóm
Egy életen át kiséred s aki még azon is felül van Ő küldi a szelet
S látja ,követi ,szemléli hajómat.
Kezében vagyok s csak nézek nagyot s csodálom...hajóm ki kell ,hogy állja a próbát
Ha vérrel is izzadom ki azt a napot....azt akarom , sőt pontosan tudom
Hajom a túloldalon köthet csak ki...
Nem tengerfenéken,nem a mélyben csak ott túl Révbe érve!!!!
Segits s vezed hajóm ,mert veled lesz jó a cél s veled lesz a vihar csendé
s szomorkás dalomból Örömdalom.

Logikátlan

Csak merengek ,s nézek magam elé...
Kérdezem s félek a választól....
Miért pont én???
Kiválasztottál s gyengeségem nagy,határtalan...,
De szereteted nagy s megmagyarázhatatlan
Logikátlan...

VÉtek ...fát,fára teszek rakom a bűnöm szekerét....
Kegyelem amit te adtál érdemleten...
S mégis teszed...,mert Szeretsz...
Nem értelek....

Meg akarod menteni az életem nem akarsz senyvedő ,
Kiégett lelket látni,Lelked adtad belém
Az utam legyen bármilyen nehéz...
S rád nézve lássam bár Logikátlan,te érted.
Szégyellem s sírnék, üvőltenék bűnöm felett
Szeretsz!s még mindig Logikátlan...
Ülök itt bent válaszra várva
Minek a drága vér amit megtaposnak hányan?!!
Én Uram nem akarom,s nem akarok élni a mának
Csak neked s ha kell Logikátlan!